Életem utóbbi néhány évtizedének színtere, mozgásterem jórészt a 13. kerülethez köt. Nem csoda, hogy lépten-nyomon épületekbe ütközöm, amiken különböző díszítések vannak. Ami nekem igazán feltűnik és megfog valamiért többnyire a szecesszió stílusirányzatához köthető. Az idő múlásával, a tapasztaltak alapján pedig abban az élményben is részem van, hogy egyre több elemet tudok egymáshoz, ill. különböző, netán szakmai igénnyel írt tanulmányokban olvasottakhoz kötni. Élmény ez, az örök tanulás, amikor a benyomások a tudás felé mennek.
A címen látható épület a Rosenfeld-ház nevet viseli, azonban az építtetőre (itt nem gondolhatok másra, hiszen az építész neve ismert) nem sikerült egyértelmű adatot találni. Ezen a néven, vagy hasonlón számtalan épület létezik. Van, amelyikről tudni lehet, hogy építtetője (R. Antal: Rosenfeld-bérház) nagykereskedő volt, életciklusa azonban a 20. század vége előtt véget ért, tehát ő nem lehet. Rajta kívül a vezetéknév alapján elég sok "jelölt" szóba jöhet, de adat, ami megtámasztja az esetleges feltételezést, sajnos nincs, ill. nem találtam.
Arra jutottam, hogy valószínűleg a dolog "családban marad", mégpedig mindenképpen módos családéban, hiszen vagy saját használatra, vagy beruházásként épülhetett valamennyi, azonos néven ismert épület.

Az adott épület, de legalábbis a rajta látható szobrok, ill. domborművek az ú.n. jugendstil (a szecessziós bécsi megfelelője) stílusát képviseli. Itt meg kell említeni ennek a stílusirányzatnak egyik legismertebb egyéniségét, Franz Metznert, akinek munkássága igen nagy hatással volt az I. világháborút megelőző évek épületszobrászatára Magyarországon is. Az általa teremtett jellegzetes motívumok "átszivárogtak" Magyarországra is, így számtalan épületen köszönnek vissza. Bővebb-mélyebb ismeretek, szakmai igényű összehasonlítás látható-olvasható az ^[1]-es jelű forrásban.
Mit látunk itt? A geometrizáló stílusban ábrázolt atlaszok a harmadik emelet magasságában tartják a következő szint valamennyi terhét. Felettük, a tető alatt egy bagoly-sor ugyancsak ezt a formavilágot idézi.
Lehet, csak félig nevezhetők rokonnak a gyönyörű korláttal ellátott erkélyeket megtartó növendék-atlaszok, de a környezetükben lévő ornamentális díszítések a magyar szecesszió stílusa felé kötne át.
Ugyancsak geometrizált formavilágot képvisel az erkélyek melletti madarak megformálása. Csőrükben mintha gyűrűt tartanának, ami alapján nekem Mátyás hollóit juttatják eszembe.
Kicsit kakukktojásnak tűnik a bejárat feletti dombormű, ami nem követi a geometrizáló stílust, de hű marad a szecesszió világához. A jobb és bal oldal egy-egy életképet ábrázol. Mindkettő középpontjában egy-egy háziállat van, balról kecske, jobbról birka, akiket három-három gyerekfigura "gondoz". Egyikük az állat hátán ül, a többiek asszisztálnak. Ki furulyával, ki virággal a kezében vesz részt a jelenetben.

Már szinte természetes, de a ház és díszítményei szomorú állapotban vannak. Elpiszkolódva, megkopva, sérülten várják, hátha megsegíti őket a helyi védelem.
(A földszinti elütő, csiri-csáré portálokat nem említem, inkább zárójelbe teszem.)

---