Duray Tibor lenyűgöző, az egész szentélyfalat betöltő üvegablaka indított a Baross-telepi Jézus Szíve tiszteletére felszentelt templomba. Honlapjukon ^[1] futólag tájékozódtam, figyelni kell a szobrokra is... Igen felületes felkészülés volt, a helyszínen annál nagyobb volt az örömöm. A Feltámadt Krisztus üveg-képe elkápráztatott úgy színeivel, mint megformálásával. A barátságos fogadtatás, a rám ömlő információk, a templom értékeit övező büszkeség szinte nehezítette a haladást.
Persze, már befelé menet vonzotta a szememet, a szentély előtti tér bal oldali sarkában elhelyezett Madonna-szobor. Gyönyörű!
Ez a szobor az 1937-ben megrendezett párizsi Egyház-művészeti Kiállítás legfőbb alkotásának (ahogy nyomoztam, a magyar pavilon homlokzatán állt) "előzetes öntvénye", mintája, amit a művész özvegye ajándékozott a templomnak. A másfeles életnagyságú alkotást egy helyi hívő festette le bronz színűre. ^[2]
Bevallom, az összhatás megtévesztett, távolról bronznak is néztem, de közelről azt a hatást keltette számomra, mintha fából készült volna aprólékos munkával.
Kicsit még tovább kutakodtam a szobor történetével kapcsolatban, így tudtam meg, hogy az alkotás egy kerámia változatát Ohmann már 1934-ben elkészítette – akkor a római Ars Sacra kiállításra. ^[3]
Az alkotásnak talán előképe az általunk is ismert, 1924-ben mintázott Madonna-ábrázolás, amit a Maglódi úti kórház pavilonja falán helyeztek el (ld. a kapcsolt lapot). Prohászka nem jelzi, hogy a két alkotás milyen szinten mutat rokonságot, de a hasonlóság nyilvánvaló. Mint írja, ez a Madonna Ohmann első sikerei közé tartozik. A tanulmány idézi Ybl Ervin művészettörténész szavait, ami természetesen itt is érvényes ^[3]: "Tulajdonképpen az Angyali üdvözlet Madonnája. Két kezét meglepetve tartja maga elé, hogy elhárítsa az Úr kegyét. Mozdulata átmeneti, könnyed, billenő, állása mégis kiegyensúlyozott."

---