Erősen elcsúsztam az idővel. A maga idejében nagy visszhangot kapott szálló megnyitása környékén jártam ott, a fotózáshoz az engedélyt, sőt kíséretet kaptam. Köszönöm! Ez az alkotás a bejáratnál indul és úgy az előteret, mind az oldalsó falak jó részét, sőt az étterem pultját is behálózza.

A szálloda belsőépítészeti munkáit Bara Ákos csapata végezte. Ahogy olvastam, alapvetően ő gondolja ki a koncepciót, míg olyan tehetséges munkatársakkal dolgozik, akik gyorsan képesek átvenni a gondolatmenetet és az egyes elemeket ennek alárendelve, de mégis önállóan alakítják ki. A szálló egész belsőépítészeti kialakításán meglátszik az átfogó tervezés.
A koncepció fő alapgondolatát a Lánchíd közelsége, ill. ismert kőoroszlánja adja, így bármely ponton oroszlánfejekkel találkozhatunk. Nem meglepő talán, hogy fantáziám a bejáratnál is ezt a vonalat követte.
Sejtelmes, szinte dzsungel-szerű, folyondárokkal sűrűn beszőtt terepet véltem látni, a mindenhol "rám" tekintő szemek mintha ugyancsak oroszlánokat idéztek volna. Próbáltam utána járni – különösen, mert az alkotó személye konkrétan mégsem volt ismert. Elérhetőséget, nevet kaptam: Maximilián-Tóth Miklós (Bara Ákos tervező kollégája) segített a további eligazodásban. Minden segítséget ezúton is köszönök!

Helyreigazításként megtudtam, a belépő egyik sarkában, az alkotás egy szegletében kiolvasható "Duna"-felirat azért nem véletlen. Az egész, ágas-bogas, hullámokkal átszőtt plasztika valójában a Dunát jeleníti meg. Ennek alapján úgy értem, a koncepció alapvetően nem kizárólag a Lánchídtól indul, hiszen az átível a Duna felett. A Duna pedig meghatározza a főváros arculatát és itt, áttételesen kíséri a látogató útját – medrét követve.

---