Wegner Jakab 1785 június 18-án telepesként míves feszületet állítatott Leányvár magas dombján ma már ismeretlen okból Isten dicsőítésére.
Ő, vagy telepes társaik 1808-ban a feszület mellé felállították Szent János és Szűz Mária szobrát.
Leányvár 80-100 éve álló kálváriája mellé a leszármazottak, egy házaspár, 1882-ben kápolnát építettet.
Háborúk és azok embervesztesége, a kitelepítés és deportálás, az ateista eszmék időszakában az idő és a gravitáció tette a dolgát. Az elmáló, vagy másként megsérült szobrokat ezalatt talán kicserélték ám azok is megsemmisültek.

A mai Leányváriak talán az utolsó pillanatban úgy gondolták, hogy tartoznak elődjeiknek a még fellelhető emlékek, emlékhelyek megmentésével. Restaurálták a kálvária szobrait, a kápolnát és rendezték a környezetet. A tereprendezés során a régi szobrokra utaló maradványokat találtak.
A 2014-ben írta Hanzelik Gábor:
" A szoborcsoportból a feszület és Szűz Mária szobra gyakorlatilag megsemmisült."
"A szoborcsoport bontása közben a földben eltemetve találtuk meg a feltételezhetően eredeti Mária-szobor és a faragott kőfeszület darabjait, melyek nem azonosak a 90-es évek végén még álló szobrokkal." ^[1]

A rekonstrukció idejére a "90-es évek végén még álló" Mária-szobor gyakorlatilag "megsemmisült". A földmunkák során fellelt szobortöredék nem azonos a "90-es évek végén még álló" Mária-szoborral. Tehát az eredeti alapon most a harmadik Szűz Mária-szobor áll. Talán ez lehet az oka, hogy Mária tekintete nem a megfeszítettre irányul.

---