A csütörtöki nap reggelén minden összeesküdött ellenem, hogy eljussak Ózdra, illetve Kazincbarcikára. Ráadásul hiába néztem meg az időjárási előrejelzést, végig teljesen beborult tájakon ment az autóbusz. Aztán láss csodát, amikor leszálltam Ózdon, már egy felhő sem volt az égen, és egész nap szép napsütésben fotózhattam a két városban.
Nem keresgettem új műveket, csak a régi feltöltéseket szerettem volna megnézni, lefotózni személyesen.
Ezt az alkotást véletlenül találtam, amikor keresgettem a városi alkotásokat, Égerházy László nevével nem találkoztam. Aztán észrevettem, hogy ezen a helyen már állt egyszer, egy 1991-ben felavatott Kopjafa, de ez, egy egészen más, új mű. Ugyan ezen is ott van a lyukas zászló, de körben ornamentális díszítéseket lehet felfedezni. A hátán jól olvashatóan ott az Égerházy név, a Debrecenben született fafaragó neve. Sajnos évszámot nem találtam rajta, de szerintem öt évesnél nem lehet idősebb a kopjafa.

Számomra teljesen érthetetlen, miért állították egymás mellé a Kopjafát, illetve Kopjafákat, és a Szanyi Péter 56-os emlékművét.
Az időpont miatt (október vége) szépen rendben volt a környezet, és virágok is voltak körülötte.