Teljesen véletlen, hogy amikor Rákosfalvára készültem Zsivora György szobrának avatására, az információkeresés kapcsán megtaláltam a közeli templom leírását. És van kapcsolódás a település kialakulásával (Zsivora György alapozta meg Rákosfalva létét, földbirtokosa és egyben első embere volt). A földek tulajdonosa 1872-ben parcelláztatta birtokai egy részét, ezzel rakta le a városrész alapjait, Ezzel egy olyan közösség jött létre, akik részéről igény volt a helyi hívők lelki ellátására. Némi átmenet után 1887-ben készült el és szentelték fel Szent István király tiszteletére az új, neoromán stílusban épült kőtemplomot. Közel száz év elteltével a városrész teljesen megváltozott, felépült a Füredi úti lakótelep, ezzel a "rákosfalvai plébánia Budapest egyik legnagyobb lélekszámú plébániája" lett. Ez a változás bővítést, majd a templom felszentelésének 100. évfordulójára felújítást hozott, így jött létre a belső tér mai állapota, az itt bemutatandó dombormű is.
Visszatérve az internet által felhozott oldalra, felkaptam a fejemet a szentély falát díszítő képet látva, ami első benyomásként (többre nem is volt idő) egy faintarziára emlékeztetett. Amit láttam: https://www.esztergomi-ersekseg.hu/uploads/nevtar/2365/kepek/c_02-img_6885.jpg (szomorúan figyelem, milyen "vandál" elem a mai technika megjelenése a templomokban). Úgy gondoltam, talán útba tudom ejteni azzal, hogy lapunkon az intarzia nem annyira támogatott, de mégsem tiltott műfaj, viszont úgy elhelyezése/funkciója szerint, mind méreteit tekintve számomra egyedülállónak tűnt.
A helyszínen kiderült, az alkotás valóban fából készült, de az intarzia "képzetéről" le kellett mondani. Mondom most: szerencsém van, mert templomból N E M ! Másrészt így is egyedülálló (vagy én hasonlót még nem láttam), a liturgikus tér legfontosabb "képe", a szentély teljes hátsó falát borító alkotás.
A templombelső kialakítása egységes rendszerben készült – puritán egyszerűséggel. Az uralkodó anyag a fa, így a néhány elhelyezett szobor (ezek alkotója többnyire ugyancsak Dr. Berecz Ferenc) szintén fából készült.
A szentély falát borító, fából készült – faragott, ill. különböző technikákkal illesztett elemekből összeállított – kép középpontjában a feltámadt Krisztust látjuk. A színárnyalataiban eltérő elemek sugár alakban veszik körül, minta testéből kiinduló fénycsóvák lennének. A felső harmadban a kép két oldalán egy-egy kéz látszik, amik egyike egy áldó mozdulatot mutat, jobbra a kéz – első benyomásaim szerint – a keresztre feszített Krisztus már elernyedt keze lehet. Mégis, átgondolva, inkább a kezdet és a vég (alfa és omega) egy ábrázolását vélem látni. A kép alsó részleteiben különböző keresztény vallási jelképek, szimbólumok jelennek meg.

---