Szentes és környéke 150 éve híres, a helyben termesztett friss, primőr zöldségféléiről. ^{[1] [2]} Főleg paprikát és paradicsomot termelnek fóliasátrakban, régebben úgynevezett "melegágyakban", szabad földön pedig fejes káposztát termesztenek a környékbeli bolgárkertészek. Speciális öntözési módszert fejlesztettek ki, sajátos eszközöket használtak. Ez a tradicionális termesztés máig fennmaradt.
Bulgária nemzeti ünnepén, az 1875-körül ide telepedett, hagyományt teremtő dolgos emberek tiszteletére szobrot avattak, Szentes egyik forgalmas kereszteződésében.

A keskeny fiatal nőalakot formázó bronz szobor, kezében tart egy fonott kosarat, melyben a terméseket láthatjuk, paprika, paradicsom, káposzta. A sínes gránit talapzat mind a négy oldalán derékmagasságban bronz domborműveken mutatja be a szobrász Lantos Györgyi ^[4] a jellegzetes földmunkákat, vetés, palántázás, szedés, és a piaci kofákat láthatjuk portékájukkal. Alul az adományozók névsora olvasható. A szobor kisebb mint életnagyságú, a nő hosszú ruhában mezítláb áll a talapzaton, tekintete a földre szegeződik, mélyen elrévedő. Nem véletlen a női szobor alak, mivel a nehéz, sok fizikai erőfeszítést igénylő munkákat főként nők végezték, és végzik a mai napig. (Magam is dolgoztam kertészetben sokáig.) Az alkotás körül, kis "kertet" alakítottak ki melybe stílszerűen díszkáposzták sorát ültették el.

Idézet a forrásból: ^[3]
"Újabb köztéri alkotással gazdagodott a város, Bulgária nemzeti ünnepén, szeptember 6-án avattak szobrot Szentesen. Lantos Györgyi és Máté István szobrászművészek alkotása a bolgárkertészeknek és utódaiknak állít méltó emléket."
"A város fejlődését nagyban meghatározták a szülőföldjüket elhagyó bolgárok, akiket nyitott kapukkal fogadott a város. Szegváron és Szentes környékén 1875-től kezdve telepedtek meg, a helyiek tőlük tanulták meg a kertészkedést, amit azóta továbbfejlesztettek."

Az adományozókról, és az avatás részleteiről olvashatunk a mellékelt forrásokban.

---