Egy véletlen folytán keveredtem e kis Bács-Kiskun megyei falucskába, és ha már itt voltam, akkor körbenéztem egy kicsit. A nagy meleg miatt árnyékos helyet kerestem, amikor szembejött egy kis park, és a park közepén egy szép kis díszkút. Sajnos nem működik, így nem olthatja szomját az utazó.
Jona Gudvardardottir az izlandi származású, de régóta hazánkban élő keramikusnő műve csak első látásra egy díszkút. Ha megállunk előtte és átadjuk magunkat a mű megértésének, akkor teljesen mást is megláthatunk benne. Izland a kettősség világa, tűz és jég világa, ha lapos lenne a föld, akkor ez lenne a legszéle. Valahol e kettő között rejtőzik az, amit Jona megmutat ezzel az alkotással. Úgy formálta, mintha egy vulkánkitörést látnánk, amit a környező fagyott világ megszilárdított. Mint jégvirágok vulkánból.
Az avatásra 1996. május 30-án került sor, az avatóbeszédet dr. Balogh László, a Bács-Kiskun megyei Közgyűlés elnöke tartotta.^[1]
Álljon itt egy gondolat Probstner János, a Nemzetközi Kerámia Stúdió Alapítójának tollából:
"Az Atlanti-Óceán hatalma, tomboló vize, orkán szele által formált, kagylók karcolataival, véseteivel, homok csiszolta
járatokkal díszített görgeteg kövei között Izland partjain, nem egyszer bukkantam egy-egy formára, melyek mintha Jóna
félkész alkotásai volnának. Azok azonban csak a természet szép, de véletlenszerű kreációi voltak, még nem volt bennük az emberi fantázia alakító rendje. Csak a maguk vonatkozásában, de alkotásként nem voltak befejezettek. Ő még hiányzott belőlük."^[2]

---