A XVIII. század elején az acsai magyarok református felekezetűek voltak, a falu német lakossága viszont katolikus volt - közöttük 1730-tól a birtokos gróf Schmidegg Frigyes udvari káptalanjai, a móri kapucinusok, majd később a fehérvári ferencesek végezték a lelkipásztori teendőket. 1740-ben a gróf oratóriumot építtetett Acsán. Annak homlokzatát pedig nyolc szobor díszítette - a Jó Pásztor, Szűz Mária, Nepomuki Szent János, Szent Borbála, Szent Flórián, Szent József, Szent Rókus és Szent Sebestyén figurái. Az 1741-ben felszentelt kápolna kegyszereinek egy részét a pálosok később az újonnan megépült templomhoz vitették, Nepomuki Szent János és Szent Sebestyén szobrai pedig felkerültek az épület egyenes záródású fülkéibe.^[1][2]

Persze adott a kérdés: vajon mi történt a másik hat szoborral? A templom mellett rábukkantam Szent Flóriánra, vagy legalábbis arra, ami megmaradt belőle - bár az alkotás darabokban van, a talapzaton lévő égő ház igencsak árulkodó. Megyimórecz Géza templomgondnok elárulta, hogy anno mindegyik szobrot megtalálták az 1970-ben lebontott magtár romjai között. A másik öt alkotást ideiglenesen az iskola udvarán állították fel, majd nem sokkal később elküldték őket Székesfehérvárra, a legutolsóként meglelt Flórián-szobor azonban itt maradt. Korábban a templomban helyezték el, azt viszont nem tudni, mégis miért tették ki onnan, s mi lesz a sorsa.

---