Primošten óváros ma egy félsziget az Adriai-tenger partján. A várost várfal védi, a kapu előtti téren látható a "szamaras" szobor. Ha a
Primoštenben hagyományos a szamárverseny.
Marko Gugić az alkotó elmondja, hogy a pályázatra két változatot adott be: 1. A szamár, 2. a szamár nővel – a nő a szamáron ül. A megrendelő ezeket elfogadva a női változatot rendelte megvalósítani.
A szamárnak jelentős szerepe volt a gazdálkodásban. A sikeres gazdasági tevékenység a szőlőművelés volt, amely ma is Primošten hírnevét gazdagítja. Ma már nem használják a szamarat azon a vidéken, természetesen. A modernizáció elsöpörte azt a sok szenvedést tartalmazó életformát. Hajdan viszont a legfontosabb állat volt a szamár azon a hegyi terepen, köves utakon, ami a Dalmát tengerparton ismert.
A kérdés az, hogy a választott ábrázolás mennyire lehet szinkronban a hajdani élettel? Hogyan is éltek a bosnyák parasztok akkoriban?
A kritikusok azt vetették föl, hogy a korabeli élet ezt nem igazolja. Azzal érveltek, hogy nő nem ült a szamáron. Nem volt szokás. Képeket vizsgáltak és azt találták, hogy a férfi igen. A szamár értékes állat volt és nem terhelték olyan teherrel, „aminek volt lába, és tudott menni”. (Találkozhatunk ennél durvább magyarázattal is.)
Az a vélemény, hogy a férfi és a nő viszonya tekintetében mai perspektívából kiindulva alakult ki ez az ábrázolás.
A szoborba természetesen sok mást bele lehet magyarázni - miért is ne? Van aki pl. szerelmespárt lát...

---