2012 nyarán mentem ki először "vadászni" erre a strandra. Leginkább egy szökőkút lett volna a célpont, azon egy napfürdőző nőalakkal, de nem találtam (ha igaz, majd mégis megjelenik). Több, gyermekeket ábrázoló szobor sorjázott viszont a nagy medence melletti domb oldalában. Közös bennük, hogy valamennyiüknél valamilyen állat volt.
Ez adta a vezérfonalat, de nehezen indult. A strand honlapja büszkén mutatja a fotókat a gyerkőcökkel, leírás, forrásanyag semmi, de válasz sem az érdeklődő email-re.
A fotók készítésekor még egyértelműen kezdő voltam, de három év múlva is, amikor végre műlap készítésébe kezdtem, visszatartott ez az érzés. A későbbi tapasztalatok, egybeesések azonban felnyitották a szememet. Több alkotásnál sikerült egyértelműen azonosítani az alkotót, mivel azok teljes egyezőséget mutattak máshol felállított figurákkal.
Nagy lökést jelentett, amikor Mr. Foster csapata megkeresett és megjelentette cikkét, ami az én kutatásaim, feltevéseim gyanúimra támaszkodott, vagyis hatásukra/kérdéseikre ki kellett mondani dolgokat: http://mrfoster.blog.hu/2017/06/16/csillaghegyi_strand_szobrai
A most bemutatandó kis alkotásnak azonban nem találtatott meg az alkotója – egyelőre. Most viszont szabad utat kap, lehet a korrekt, egy műlapos bemutatás meghozza az azonosítás lehetőségét.
Ott áll a sorban, igazodik a "tematikához", egy állattal játszik. Konkrétan egy gyíkot tart a kezében. Hogy tart?
Nem, a kis pucér lány játszik vele, nagyon-nagyon szereti, dédelgeti. Alaposan megmarkolja, egészen közel tartja az arcához, elhalmozza szeretetével. Hogy a kis gyík ennek nem örül, kapálódzik, kapaszkodik... nem veszi észre. Életkori sajátosság. Életből ellesett jelenet.

---