Nemrég a Fortepan-on nézegettem régi fotókat és megakadt a szemem a keszthelyi MNB-fiók régi képein. Észrevettem valamit a háttérben és belenagyítottam. Mintha egy sgraffito lenne. Egyből beindultak a fogaskerekek a fejemben, azonnal bele is kezdtem a kutatásba. Felvettem a kapcsolatot a helyi könyvtárral és az MNB-vel is. Sajnos egyik helyről sem érkezett pozitív visszajelzés, azonban megtudtam, hogy az épület már évtizedek óta nincs a bank tulajdonában, senki semmit nem tud az alkotásról. Napokkal ezelőtt Keszthely felé vitt az utam...

Néha a legegyszerűbb a legjobb megoldás. Hirtelen gondolattól vezérelve megálltam az azóta jelentősen átalakított épület előtt. Odasétáltam a középső dupla ajtóhoz, rátapasztottam a fejem az üvegre és ott helyben földbe gyökerezett a lábam. OTT A SGRAFFITO!!! Öröm és boldogság! A pulzusom az egekbe szökkent, ordítani tudtam volna az örömtől :) :) :) Na de valahogy be is kellene jutni, most hogyan tovább? - tettem fel a kérdést magamnak. Balra pizzéria, jobbra ablakos üzlet. Próba-szerencse, irány a pizzéria. Rövid bemutatkozásom és mondókám elmondása után az étterem tulajdonosa egyből rávágta: "Én bérlem azt a részt is, gyere velem, átmegyünk, csak fotózz nyugodtam." Ekkora mázlim kétszer egy nap nem lehet... :)

Az egykoron a Magyar Nemzeti Bank keszthelyi fiókjaként szolgáló épületrészbe Aczél Ilona (Óvári Lászlóné) Munkácsy-díjas festőművésznő ^{[1] [2]} készített 1962-ben (feltételezem a bankfiók átadására) sgraffitokat. Az első murália, mely a fején egy gyümölcsös tálat tartó női alakot ábrázol, rögtön a főbejárattal szemben a falon látható. A második sgraffito azonos falsíkon, de már a lépcsőn felérve az első emeleten látható. A fenti alkotáson már négy személy látható, az első - aki kicsivel távolabb áll a többiektől - egy mérleget tart a kezében, a másik három személy tőle jobbra egy csoportot alkot. Az egyik ember egy kalapácsot fog, a középső alak kezében mintha egy pénzérme lenne vagy a Szputnyik-műhold, a harmadik személy pedig, aki egy női alak, gabonakévét markol. Alkotói szignóra sajnos nem bukkantam.

A napokban bele-bele olvastam egy érdekes könyvbe. Sok-sok érdekes dolog van benne, de az alábbi Aczél Ilonával kapcsolatos rész olvasása szívszorító érzés volt:

"2000-ben felhívott engem Szabci (*Angyalföldi Szabó Zoltán beceneve főiskolás kora óta - a szerk.), hogy meghalt Aczél Ilona, és egyetlen örököse az unokahúga, akinek ki kell ürítenie hamarosan a Máglya közi műteremházban lévő műtermet, ahol a festőnő a férjével, Óvári László festőművésszel dolgozott együtt, aki már korábban meghalt. Szívesen eladna, vagy akár odaadna műtárgyakat, mert 37m2-es a lakása, oda már nem fér több. A múzeumokat is kihívta, válogattak belőle, de ami ott maradt, az is tetemes mennyiség, nem tud mit csinálni velük. Akkoriban nagyon kevés volt az időnk, nyitottuk Sopronban az Artner-palotát, Pesten is rengeteg munkánk volt, el is felejtettem. Később még egyszer jelentkezett Szabci, hogy most van az utolsó pillanat, neki barátai voltak ezek a művészek, menjünk oda, és amit lehet, mentsük meg. Amikor odaértünk a művészház elé, hatalmas konténert láttunk, amelybe szállítómunkások hordták a műveket. Elképedtünk, de már nem lehetett mit csinálni, nem volt értelme a konténerből bármit is kihúzni, mert minden gyűrve, összetörve feküdt benne. Az unokahúg pedig ott sírt a műteremben. Szemétbe kerülésük helyett, ezek a nonfiguratív alkotások akár díszíthették volna kulturális intézmények, iskolák, öregek otthonait is." ^[3]

Itt van egy csodálatos murália az épületben, körülötte átépítési munkálatok zajlanak, zajlottak. Csak reménykedni tudunk, hogy ez az alkotás nem kerül konténerbe sitt formájában. Felhívtam rá a Keszthelyi Városvédő Egyesület figyelmét, reméljük a legjobbakat.

---