Bohinjska Bistrica, (Bohinjbeszterce) első világháborús temetőjét nem könnyű megtalálni.
Útbaigazító táblák legalábbis nem segítik az úti cél megtalálását.

Az 1915-1917 között használt temetőbe a bisztricai hadikórházban meghaltakat temették. A temetőt fakerítéssel vették körbe, központi nagy fakeresztjét 1995-ben egy kőemlékműre cserélték. 297 magyar katona alussza itt örök álmát. A helyi polgárok gondozzák a temetőt, illetve az osztrák „Fekete Kereszt” nevű szervezetnek köszönhetően cserélték a sírokat jelző fakereszteket, rajtuk, réztáblán - többségükben olvashatók - a hantok alatt nyugvók nevét.
„Hibásan írják a magyar neveket, de legalább ki vannak írva.”
(…)
„…Az első világháborúban ide már a szakadatlan ágyúdörej sem hallatszott át. Az öldöklő harcok a hegyeken túl dúltak, az Isonzó mentén, a doberdói fennsíkon. Itt hadikórház működött, ahol lábadozhattak a sebesült katonák. Ha felgyógyultak, mehettek vissza a frontra, nyomorékká válva talán haza. Ahol kórház van, ott a halál is dolgozik, és ott temető is kell. A kórházi ágy gyűrött lepedőjéről többjüknek csak a sóhaja, az álma szállt csak haza. Ha a katonából a lélek elillant s a lélegzete is elcsendesedett, belerakták egy idétlen hadi koporsóba és egy ütött-kopott kordén kivitték a közeli katonatemetőbe. Egy pap elbúcsúztatta e földi léttől, majd hamar ráhúzták a nehéz anyaföldet. Így adta ki lelkét a katona a Császárért, a Hazáért. Később a császár is itt hagyta a birodalmát, a haza is megfeledkezett a régi katonáiról. … „ ^[1]

Szomorú és fájó volt látni, hogy az emlékmű felirata hiányos, és mintha néhány kereszt nem az időjárási viszonyok kérlelhetetlensége miatt tört volna ki… .

---