A ma már ciszterci templomként (is) ismert Nagyboldogasszony- és Nepomuki Szent János-templomot (és a mellette lévő rendházat) eredetileg a jezsuiták építették 1741 és 1751 között^[1][2] Paul Hatzinger tervei alapján^[2]. (Az építész egyébként részt vett a (volt ferences) Szent Imre-templom megtervezésében és a Szent István-székesegyház helyén álló Szent Péter és Pál-plébániatemplom 1743-ban ledőlt déli tornyának újraépítésében is.^[2]) A felszentelésre 1756-ban, Szent András napján került sor.^[1]

A kőkeretes kapu barokkosan hajló ívének zárkövében a római évszám (MDCCLI) az építés befejezésére utal, a szemöldökmezőben a templom védőszentjének sugárkoszorúval körülvett nyelvereklyéje látható, alatta a latin nyelvű felirat egy zsoltár első két szava, illetve annak száma: "QUONIAM TACUI. PSAL. 31. V. 3." (Hallgass meg. Zsolt. 31. V. 3.).^[3] A kovácsoltvas kapuszárnyak felett pedig a jezsuita-címer látható.^[2]

Helyén egykor a pálosok kápolnája állt, melyet a törökök dzsámivá alakítottak. A jezsuiták 1773-as feloszlatása után 1786-ig a pálosoké lett a templom, majd néhány évig üresen állt, mígnem a német polgárok imaházává lett. A városban ma is jelenlévő ciszterci rend először 1813-ban kapta meg a templomot.^[1][2] A gyönyörű barokk épületet legutóbb 2014-ben újították fel. Műemléki védelem alatt áll.^[4]

---