Sárfenék, Scharfeneck, Élesszseg a trianoni békediktátum előtt az Őrvidékhez tartozott, a Magyar Királyság (Moson vármegye) és Alsó-Ausztria határvidéke volt, de már az Árpád-kor korai szakaszában magyar érdekeltségű terület. Sárfenék vára határvár, a család (Scharfe-neck) kihalása után, a XV. század elejétől Kanizsai István vette zálogul.

A karmelita-rendet, melyet Nagy Lajos király telepített le Magyarországon, a „kalapos-király”, II. József 1782-ben kiadott rendeletével felszámolta. Ám de építészeti emlékek ma is idézik itteni működését: az 1644-ben alapított kolostor, a templom, a szerzetesek cellái, és a műlapon látható gyónási titok vértanújának, Nepomuki Szent Jánosnak szobra is, melynek lábazatára faragták a rend címerét.

A talapzatot megtisztították, a latin feliratok megújultak, de a szobor újrafestésére nem került sor.
A szent attribútumai közül itt:
- az öt arany csillagból álló koszorút, amely a TACUI=hallgattam – (gyónási titok) szóra utal,
- a keresztet korpusszal, - amely a keresztény hit jelképe,
- a kanonoki öltözetet,
- a birétumot, és a csipke díszítésű karinget látjuk.

---