Az egyetem tanulmányi épületében már találkoztam Paizs László és Fóth Ernő egy-egy mozaikjával, mind a keleti, mind a nyugati lépcsőházak fordulóiban. Utóbbi fotózásánál az ablakból észrevettem, mintha lenne egy középső kiugró része is az épületnek, ami eddig elkerülte a figyelmemet.

Az épület középső részén található a II. előadóterem (Fábián Gyula terem), melynek vetítő helyiségét veszi három oldalról körbe Fajó János festőművész ^[1] mozaik kompozíciója. Az 1960-as évek második felére kialakuló egyéni stílusa főként a geometrikus tradíciókból, a konstruktivizmus művészetszemléletéből építkezik. Műveire hatással van az op-art, a minimal art és az „új geometria” programja is. ^[2] Valóban, teljesen eltérő stílusú ez az alkotás mint az előző kettő mozaik. Én sokadik szemrevételezésre is csak azt a pár kalászt tudtam beazonosítani a murálián, de szerencsére itt is találtam egy részletes leírást, mit is ábrázol pontosan:

"Fajó János intellektuális dekorációja a magvetés mindig időszerű jelképét értelmezi a nyári mezők tagolásával, színes magok, kalászok ritmusával. Színes kristály a nap, melengető forrás, termékenységközpont, mely fáradhatatlan sugaraival ember és föld közreműködésével terméssé sokszorozza az elhintett magvak magányát. Ezt érzékelteti Fajó János a napsugarak osztódó csillogásában, a gyűjtő és sugárzó energiát. E kettős jelleg a napforma lágy koncentrikus köreiben és szilánkékek támadó villanásaiban jelentkezik, idézve a környező Mindenség aktív erőit. "^[3]

Ne kérdezze senki se, hogy miért, de a három mozaik közül valahogy ez lopta be magát a legjobban a szívembe. És még mindig nem lett minden alkotás kipipálva a listámon, indultam tovább.

---