Vannak fórumok, amikre időm függvényében rá-ránézek. Egyszer csak a talált cikk ismerős fotót, ill. a szoborról szóló hírt hozott. Minden előzmény szerint számíthattam volna rá, de már rég úgy gondoltam, túljutott az ügy ezen a szakaszon.
2017-ben élvezettel fényképeztem az akkor ideiglenesen a Széchenyi téren felállított szobrot. Az akkor éppen zajló éves Judo Világbajnokság idejére állították fel az alkotást jelképként a város egyik legforgalmasabb pontján.
A kapcsolt lapon látható az akkor készült fotók csokra, olvashatók benyomásaim. Mert – szubjektív, a sportággal kapcsolatos fenntartásom ellenére – a szobor tetszett! Onnan: "A két férfialak mozgásának lendülete meglepően jól elkapott. Öltözékük, a jelenet maga visszaadja a sportág lényegét. Küzdelem, egyik emel, másik épp zuhan... Erő, a jellegzetes judo-ruha alá rejtett izmok, mozgalmasság... a kompozíció mégis szimmetriában tartja az alakokat."
Az akkori előzetes terv szerint a világbajnokság után "hazai pályán", az Olimpiai Központban tervezték felállítani a szobrot. Ezt viszont felülírta a "meghívás" Lausanne-ba, az Olimpiai Múzeum kertjébe. Erről az alkotótól kapott sorok alapján értesültem akkor, aki persze nagyon örült a megtiszteltetésnek, miközben sajnálta, hogy itthon – bármennyire szeretne – így továbbra sincs köztéri alkotása (most írta,"rajta van", hogy ezt mielőbb korrigálja).
Az idő telt, több mint két év után ott van a mű a múzeum kertjében, felavatták a mozgalmas alkotást. A hír – rossz szokásom szerint – fellelkesített. Újra megkerestem a művészt, aki rugalmasan kezelte javaslatomat és nyitott volt az együttműködésre – mivel, az esély kevés, hogy én személyesen eljutok abba a kertbe, pedig mennék, mennék én szívesen.
Az avatáson jelen volt és beszédet is mondott a NOB elnöke és a Nemzetközi Dzsúdószövetség elnöke is.
Az Olimpiai Múzeum újabb lépést tett egyik célja megvalósítása felé: "Az olimpiai mozgalom egyik célja ötvözni a sportot és a művészetet, ennek egyik szép példája ez az alkotás". Másrészt – olvasom – a sportág csoportversenye viszonylag új az olimpiai programban, ami épp a NOB jelenlegi elnökének köszönhető.Ez a szobor pedig "szimbolizálja a sportág erejét".
A mű alkotójáról meglepve olvasom (bár miért ne?), fiatalabb korában maga is dzsúdózott, de mégis a képzőművészet mellett kötelezte el magát. Tőle a cikkből: " Egy művész célja, hogy a munkáján keresztül érzelmeket váltson ki. Az Olimpiai Múzeum egy álomszerű hely számomra. (...) Nagyon boldog vagyok, hogy most már mindenki láthatja a szobrot, és kapcsolatba kerülhet a dzsúdó pszichológiai dimenzióival."
További adatok olvashatók a Spanyolországban élő, magyarországi születésű művészről (díjak, kitüntetések) ugyancsak a forrás cikkben, ill. természetesen honlapján http://zoltanfl.com/hun/Eletrajz/index.html

---