Október 8.-án a facebook-on tallózva egy cikket találtam egy rejtélyes uszadékfából készült szoborról a Duna-parton. Gondoltam, megnézem. Délutánig halogattam az indulást. Részben azért is, mert a Duna felé néz, ezért délelőtt napfénnyel szemben kellene fotózni.
Közvetlenül a Duna melletti keskeny, köves beton sávon közelítettem meg. Nem voltam egyedül, a köves rézsűn egy másik nő is arrafelé tartott. Miután befejeztük a fotózást, újabb női alak érkezett és fotózott. Szemből nem fotóztam, mert az ingó köveken nem volt merszem az alak elé állnom.
Először nem művészi alkotásnak akartam jelölni, de egy Gyima Sljonkin nevű drótból és ágakból készült szobrokat készítő orosz művész instagramján megtalálható, akkor pedig alkotás. Állítólag éjszakánként egy hétig készítette.

A készítő nem adott neki nevet, a különböző cikkekben különböző neveket adtak neki, pl. Duna Hercege, Szilszakáll, Zeusz, Fapofa, nézik indián törzsfőnöknek is, feltehetően a feje körül elhelyezett tollak miatt.
Én az első talált cikkben megnevezett nevet, a „Dunát néző-t” adtam neki. A cikk linkjét, bár jól elmentettem – sajnos, most nem találom.

Az uszadékfából drótokkal összeszerelt alak egy farönkön, egy kőrakás tetején ül. Jobb kezében tart valamit, amit nem tudok beazonosítani. Első gondolatként azt mondanám, mobilt jelöl, mert manapság mindenkinek kezében van a „maroktelefon”.
Az alkotó nevének eredeti formája: Дима Шленкин, magyarosítva Gyima Sljonkin, a szignója Dima Shlyonkin

---