A Kerepesi úti lakótelep az 50-es évek elején épült, jó adottságokkal. A területen volt kialakult úthálózat,többnyire közművesített volt, ahol egy nagy alapterületű, néhol "szocreál" típusúnak mondott, sorházakból álló épületegyüttes jött létre – itt-ott labirintus-szerű kialakításban. Gond nincs, mert amíg az épületek, ill. lépcsőházak jelöléséről alkotott véleményemet pl. egy blogbejegyzés osztja ( https://utcakterek.blog.hu/2016/05/05/hazszamok_betujelek_kerepesi_ut_zuglo_kiszuglo ), O. A. ragyogó térképekkel támogat meg mindenkit, aki a tettek mezejére akar lépni. Én ugyan korábban indultam és még csak el sem tévedtem, de az "munka" java még hátra van...
A lakótelepről, ill. az építkezés első ütemében épült oldaláról bővebben: http://egykor.hu/budapest-xiv--kerulet/kerepesi-uti-lakotelep/3417
A környék csodás, hiszen a lépcsőházak kapuinak többségét kedves, vagy éppen beszédes domborművek díszítik, a korszak számunkra ismert művészeinek munkái. A tényekhez tartozik, egyik-másik dombormű több példányban is látható. A beazonosítás azonban nehéz, több éve – többünket foglalkoztató téma, de sajnos a dokumentáltság enyhén szólva hiányos. Néha amúgy darabra jelzik (sokszor meg még úgy sem) az alkotásokat. Aztán az idő... Minden jel szerint nem kis részük eltűnt, "lemorzsolódott".
Egy erkélydombormű már kiröppent a kezemből. A kakasok csúnyán összecsaptak a szomszédban. Az itt látható kettős jelenete annál kedvesebb, nagy megértésben összekapaszkodó mackók ropják a táncot az első emelet magasságában látható panellapon.
A mackók nagyon szimpatikus állatok. Valahogy úgy áll a kis pofázmányuk, mintha örök mosoly ülne rajta, így gyermekek hada nő fel abban a hitben, hogy legjobb barátaikat látják bennük. Persze, én még most is.
Itt is, ez a kettő a legbarátságosabbak közül, egyszerű vonalakból varázsolva.

---