Megszületett az Európa Udvar 21. alkotása, azaz az elmúlt év utolsó napjaiban megtörtént felavatása. Az, hogy sikerült odamenni, "véletlen". Akkor hiába voltam naprakész, nem volt alkalmas utazni, de később el is felejtkeztem róla.
Most adódott egy nap, kerestem a jegyzeteimben. A fejemben annyi, el kéne jutni Révkomáromba (és környékére), több okból. A konkrét úti célt leíró valamennyi jegyzetem eltűnt, alaposan körülnézve került elém az elmulasztott avatás. Be kellett kanyarodni az udvarba, mint kb. fél éve is legutóbb.
Valamikor volt kezemben egy leírás, ami mutatta az itt megvalósult és tervezett alkotások listáját. Nem mondom, hogy az időpontokban nem volt eltérés. Most mégis meglepett, hogy a szobor talapzatán a szignó mellett a 2012-es év szerepel Azóta várakozik? Most körbenézve úgy tűnik, olyan embernek állítottak emléket, akit (ma) "észak és dél" is magáénak vall. Fentit erősíti, hogy a leleplezésen mind Észak- és Dél- Komárom Városa részt vett a Palatinus Polgári Társasággal karöltve.
Alapy Gáspár (1880-1945) Komáromban született. Tanulmányait Pozsonyban végezte, ahol (és Budapesten is) jogot tanult. Szülővárosában kezdődött karrierje (aljegyző, főjegyző), 1907-ben, tanulmányai befejezése után a komáromi városházán kezdett dolgozni. Időközben egyéves önkéntes tiszthelyettes-képző szolgálatra vonult be, így az első világháború idején szolgálatra vezényelték.
Trianon. Észak-Komáromból kiutasították, de Dél-Komáromban (akkor Magyar Királyság) főjegyzői állásra invitálták. 1921 és 1928 között pályája a polgármesteri tisztségig ívelt. "Nevéhez fűződik a városi székház, a pénzügyi palota, két templom, ugyanannyi imaház, három iskola, rendőrségi székház, adóhivatal, pénzügyi laktanya, vasutas-lakótelep, strandfürdő, stb. építése. Akkor nyitotta meg kapuit a népkönyvtár, a mozi, a magán zeneiskola. A város lakóinak száma polgármestersége alatt háromszorosára emelkedett." Meg kell említeni, mindez a kormányzó elismerésével.
Az első bécsi döntés után – tekintettel a városépítés területén szerzett tapasztalataira – az egyesített Komárom polgármesterévé nevezték ki. 1944-ben azonban nyugdíjba vonult.
A német megszállást követően nem tudta elfogadni a kormányzat rendeleteit, fellépett az antiszemitizmus, a zsidótörvények és a deportálások ellen. Nyugdíjba vonulását követően közel hónappal „zsidó-pártolás” vádjával tartóztatták le, bebörtönözték, majd Dachauba szállították, ahol mártírhalált halt.
Az ábrázoláson az egykori polgármester kezében tartja a város kulcsát, ami Komárom címerének, a komáromi vár képét mutató motívumában végződik.

---