Az Ördögkatlan Fesztivál négy baranyai faluban zajlik: Beremenden, Kisharsányban, Nagyharsányban és Villánykövesden. A 2008 óta megrendezett kulturális fesztivál nagyon népszerű.

Nagyharsány tehát az egyik település. A központjában (a vegyesbolttól balra és a gyógyszertártól jobbra) van egy porta. Körben épületek veszik körül a nagy udvart, amelyet az utca felé kerítés zár el. "Nagyharsányi Helytörténeti Gyűjtemény" – hirdeti egy kis tábla, hogy mi a funkciója két fesztivál között.

Az udvar bal oldali falán Törőcsik Marit és Cseh Tamást ábrázoló óriásfestmény van.

Az udvar jobb oldali fala alacsonyabb, de hosszabb. Ide is egy nagyméretű festmény került, amely Weöres Sándort, Bohumil Hrabalt és Örkényt Istvánt ábrázolja. Ugyanaz a művész festette, mint a szemköztit: Novák Erik.

A hosszúkás falmezőt három részre osztotta és három év alatt, az Ördögkatlan Fesztiválok nyári napjain megfestett egy-egy mezőt. Középre 2014-ben ráfestette Hrabalt, jobboldalra 2015-ben odafestette Örkényt és balfelé 2016-ban megfestette Weörest. A teljes alkotás 2016. augusztus 6-án szombaton lett kész, amikoris "Novák Erik az utolsó ecsetvonásokat húzza ekkor Weöres Sándor portréján, mely Örkény és Hrabal mellé kerül, a falra." – olvashatjuk.

Mindhárom művésznek nagy betűkkel odaírta a nevét és, hogy mettől meddig élt. Ezen kívül apró betűsen, bőséges szöveget is terített alakjaik köré. Mivel Ördögkatlan fesztivál: mindegyik képen kis vörös ördögök is megjelennek.

Weöres Sándor (1913-1989) költő, író, műfordító, irodalomtudós. Itt kedvenc macskájával látható. A szöveg Weöres "Ars Poetica" című verse.

Bohumil Hrabal (1914-1997) cseh író. Itt csíkos trikóban van, söröskorsójával. Az " Abban áll a másnaposság ereje…" kezdetű idézet van idefestve.

Örkény István (1912-1979) író, szerkesztő. Itt egy hölgy van mellette, aki a harmadik feleségére: Radnóti Zsuzsára hasonlít. Örkény szövegmelléklete a legjobban olvasható: a híres "Egyperces novellák közül" "A végzet" című teljes szövege látható. Idemásolom, mert tetszik, és mert annyira jellemzi Örkény István groteszk stílusát, komédiába hajló drámaiságát.

"A végzet. Valahol a Nagy Magyar Alföldnek egy kicsike tanyáján éldegélt egy család, apa, anya és két gyerek, mind pogácsakedvelők.
Ha a mamának volt rá ideje, s kedvében akart járni övéinek, sütött nekik egy nagy tepsi pogácsát.
Egyszer azonban liszt helyett mérges rovarirtószert gyúrt a tésztába. Ízre nem volt rosszabb, így hát jól bepogácsáztak, s reggelre meghaltak mind a négyen, az apa, az anya, a gyerekek.
Negyednap eltemették őket, s aztán összejött a rokonság meg a közeli és távolabbi szomszédok, ahogy az már illik, halotti torra. Homoki bort ittak, s hozzá a maradék pogácsát majszolgatták. El is patkoltak mind, ahányan voltak.
A mentősöknek - az orvosnak, a két hordágyvivőnek meg a sofőrnek - már nem akadt dolguk. Csak fejcsóválva körüljárták azt a sok halottat, s mielőtt visszaindultak volna, megettek néhány pogácsát, ittak rá egy kis bort.
Kivéve a sofőrt. Bort nem ihatott, mert vezetnie kellett, a pogácsát pedig nem szerette. De ami ott maradt a tepsiben, azt újságpapírba csomagolva letette az ülése mellé, hogy kárba ne vesszen. Jó lesz az még, gondolta, valakinek.
És most viszi!"

---