A missziós kereszteket úgynevezett népmissziók alkalmával emelték. Gyakori, hogy templomok bejáratánál, előcsarnokában kapnak helyet a legtöbbször korpusz nélküli keresztek, feltüntetve a missziós évszámok.

Ezek az alkalmak a vallásos érzület felélesztését, vagy elmélyítését szolgáló prédikáció-sorozatok, lelkigyakorlatok.
Nagy alakjai: Páli Szent Vince, Liguori Szent Alfonz, Szent Lénárd.
A katolikus lexikon leírása is megerősíti, hogy ezek a missziók 5-10 napig tartottak és általában több missziós atya részvételével zajlottak.
„A beszédeknek kötött rendje volt, s a katolikus hit és erkölcs összes alapvető igazságát felölelték. A missziót a körülményeknek megfelelően reggel és este, különböző korcsoportoknak és állapotoknak esetleg párhuzamosan tartották. A több idegen gyóntató jó alkalmat adott a szentgyónások elvégzésére. Sok helyen a misszió után emlékkeresztet (missziós kereszt) állítottak, melyre a nevezetesebb missziók évszámát folyamatosan fölírták.” ^[1]

Az Esztergomban látható kereszt a ferences templom bejáratánál áll, korpusszal díszített.
Felirata: „MISSIÓ EMLÉK 1865”

---