Nagyon rég "kísért" ez a síremlék. Még a köztérképes létem elején készültek az első fotók, de valamiért halasztódott. Aztán később további fényképek, míg kb. 4 éve végre a nap is kisütött. Milyen más! Ködös, szellemeket idéző temetőben nem járok, de egy síremlék is máshogy mutat, ha megcsillan rajta a napfény.
Mint kiderült, nem hétköznapi alkotás. Én legalábbis az alkotó személyét, Sidló Ferencet ^[2] nem tartom hétköznapi szobrásznak.
Az azonosítás nehéz volt, mert a feliratok alig látszanak. Így is talán a vezetéknév, amit biztosra vehettem, de meggyőzőbb a lány, a bárónő nevének vésete.
Itt nyugszik ifj. Hornyánszky Viktor (1863-1935), aki könyvkiadó, nyomdatulajdonos volt, unokája Hornyánszky György evangélikus egyház-történésznek. Apja id. Hornyánszky Viktor nyomdatulajdonos volt, rokonságban id. Hornyánszky Gyula egyházi íróval (nagybátyja), testvérei: ifj. Hornyánszky Gyula klasszika-filológus és Hornyánszky Ernő nyomdatulajdonos.
Vele nyugszik lánya, a fiatalon elhunyt Hornyánszky Lily (1904-1924), báró Holzschuher Lajosné.

A síremlék sokáig próbára tette a fantáziámat. Valamiért (bár az ok ismert) úgy gondoltam, egy emberpárt látok, akik szomorúan borulnak össze a gyermekük hamvait tartalmazó urna felett. A húsz évesen elhunyt fiatal lány illett is a történetbe. De egyszer, egy világos pillanatomban rájöttem, két nőalak áll a síremléken, ruházatuk érdekes, antik időket idéz, de lábukon még saru sincs. Bal vállukat, mellüket nem fedi a semmi. Gyászuk közös.

A sírfelirat szövege: „Drága gyermekeink a viszontlátásra. " ^[1]

---