Petőfi Sándor (Kiskőrös, 1823. – Fehéregyháza, 1849.) magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakja. Rövid élete alatt közel ezer verset írt magyarul, ebből körülbelül nyolcszázötven maradt az utókorra, és az ismertebbeket sok más nyelvre lefordították.^[1]

Belényes egy szép magyarok lakta település a Partiumban.^[2]
A belényesi református templom előtti téren avatták fel, a most bemutatott Petőfi Sándor mellszobrot, Deák Árpád szobrászművész alkotását. ^[4] A szobor állítását, a Belényes polgármestere 2013-ban engedélyezte a magyar közösségnek.^[3]

A lépcsős beton talapzaton, mészkő emelvényen elhelyezett bronz szobor, keskeny fiatal arcot ábrázol. Kigombolt inget visel a költő, tekintete a távolban mereng. Elöl bronz betűkkel formázva olvasható a név, és az évszámok.

Idézet a forrásból:
"Pünkösd másodnapjának délutánján ünnepi eseményre gyülekeztek Belényesben: Petőfi Sándor mellszobrát avatták fel a református templom előtti parkban. A köztéri alkotás kihelyezésével a helybeli magyarságnak végre lesz egy olyan emlékhelye, ahol nemzeti ünnepeinken kegyelettel adózhat forradalmunk hősei előtt."^[4]

"A magyarországi adományként kapott süttői márvány alapzatra helyezett bronz mellszobrot az elöljáró és Szabó Ödön leplezte le, majd Rémán E. István helyi református lelkész, Szakács Zoltán, Köröstárkány református lelkésze és Nagy Brigitta, a körösjánosfalvi–belényessonkolyosi társegyház református lelkipásztora áldották meg.
Helyi iskolások és felnőttek egy csoportja, Boldis Zoltán karmester irányításával, Petőfi Sándor megzenésített verseiből adott elő néhányat. A rendezvény szeretetvendégséggel zárult."^[4]

---