Nemrég egy rettentően érdekes síremlék-együttesre akadtam a Szedreskerti temetőben, a sírkert északkeleti sarkában, azonban a kőelemek egyikén sem találtam feliratot - nagy bánatomra alkotói szignót sem. Szerencsére kaptam egy remek tippet, így végül kiderült, ki is készítette ezeket a különleges faragásokat: Szabó Erika a Facebookon azt írta, hogy a tatai Kajla Ferencnél látott hasonló faragványokat, és lehet, ezeket is ő készítette. Eztán természetesen levelet írtam a kőfaragómesternek, és kiderült, hogy valóban az ő munkáiról van szó. Emlékei szerint úgy tizenöt éve készítette a síremlékeket, és elárulta, hogy azért nem látni neveket, mert a megrendelő házaspár jó egészségnek örvend, és az ajtók is - melyek mögött személyesebb faragások rejtőznek - csak akkor nyílnak majd ki, ha eljön az idő. A két sír valóban összetartozik - és azokat a földben lévő madár-dombormű köti össze.

A faragványokon tulajdonképpen a magyar nép egyik legősibb szakrális jelképe, az életfa szerepel, a fiókáit saját vérével tápláló pelikán pedig viszonylag gyakori keresztény szimbólum, mely az önfeláldozó szeretetet jelképezi (és az egyházi ábrázolásokon - ahogy itt is - a pelikánok csőre rendszerint rövid és hegyes). De nem mellesleg egy nehezebben észrevehető szarvas-alak is megjelenik az egyik sírkövön - érdemes tehát minden részletét alaposan szemügyre venni.

---