Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy elhelyezése szinte minden pillanatát végigkísérhettem. A róla elnevezett irodaház^[1] aulájában állították fel. Nagy élmény volt, amikor Veres Kálmán vezérletével egy kis brigád nekiállt a szobor végső helyének beállítására. Hihetetlen sziszifuszi munka: kicsit jobbra, kicsit balra, most forgassuk el 15 fokban..., hogy a fények is jók legyenek. Amit sokan nem tudnak, hogy az alkotásnak nem ilyen volt a talapzata: egy márvány oszlopon állt. Ezen viszont nem mutatott jól, ezért szó szerint "bedobozolták". Életnagyságnál kicsit nagyobb a szobor, ami inkább "törzsszobor" mint mellszobor, hisz deréktől felfelé ábrázolja az Országgyűlés volt elnökét^[2], mintha a szószéknél állna.
Méltóságteljes volt az első szó, ami eszembe jutott, amikor végleges helyén másnap megláttam. Kezeit keresztbe fonva pihenteti egy könyvön, de a tekintete az ami megfogja az embert, a művész remekül ábrázolja arcvonásait és a szája sarkában bujkáló mosolyt is. Ha elmegy az ember előtte, akkor mindig "fel kell néznie" rá.
Az avatáson megjelent Szabad György özvegye és a lánya is, az avatóbeszédet Kövér László az Országgyűlés elnöke tartotta. A szobrot az alkotó, Veres Kálmán és Kövér László leplezte le. ^[3]

---