A Mártírok című alkotás keresése kapcsán további élmények is értek. Így pl., amikor dolgom végeztével (nem pontos, mert a bevégzett feladatok rendre újat szülnek) akadt némi, percekben mérhető időm az utolsó busz visszaindulásáig. Ezt arra használtam, hogy a megállóval szemközt lévő könyvtárba beugrottam és nem könnyen kezelhető kérdéseket tettem fel. Konkrét információ kevesebb akadt a régen történt dolgokról, de ígéretet kaptam, hogy az általam felsorolt témák kapcsán az állományukban fellelhető, már digitalizált fényképeket email-ben megküldik. És hálás köszönet a munkáért, hiszen a fényképek megérkeztek – annak ellenére, hogy sietségemben nagy és szinte leküzdhetetlen technikai akadályt generáltam a rosszul megadott email-címmel.
Azóta elég sokat dolgoztam a fényképek kapcsán, hátterük, a tények felkutatása érdekében. (Erről az emlékműről a kapcsolódó infó annyi volt, hogy a főtéren állt.)

Az első hír az emlékmű kapcsán, a tervekről szól. 1969. szeptemberében a 14-i szám arról számol be, hogy tervezik a szovjet hősi emlékművet, ill. felállítása-avatása a felszabadulás 25. évfordulója ünnepsége alkalmával történik. A tervező, a Tolna megyei Tanácsi Tervező Vállalat településrendezési csoportja, társadalmi munkában vállalták a feladatot. A tervek akkor már elkészültek, a cikkben látható a makett is. (ld. még a 3. képet/adalék)
"A fiatal tervező-kollektívát az az elgondolás vezette, hogy a hagyományos elemeket öltöztetik modern köntösbe. Baloldalt helyezkedik el a kisebb betonfal, ötágú csillag áttöréssel, jobb oldalt pedig a két méter magas tömb, öt sorban ismétlődő „dicsőség-szlava” felirattal. A betűk bemélyednek a falba. Középen emelkedik a karcsú háromszög alapú, hat méter magas gúla „obeliszk”. Az egész emlékmű felülete burkolatlan-nyers beton lesz. ^[1]
Az emlékmű el is készült. Az avatásról hírt nem találtam, de a felállítás évében már arról tájékozódhatunk, hogy a Tamásiban megvalósult emlékmű mintaként szolgál Bátaszék számára. ^[2]
Későbbi tudósítás (pl. 1984.) bizonyítja, hogy az emlékműnél tartják a koszorúzással egybekötött ünnepségeket. ^[3]
1991 szeptemberi hír (érdekes módon a "Sikeres lovasnapok" cím alatt): mérlegelik az emlékmű elbontását úgy, hogy a kegyeleti szabályok is betarthatók legyenek, így a temetőben lévő szovjet emlékműhöz kerülne, ill. azt "felújítják vele". ^[4]
A bontásról a napilap 1992. januári száma számol be: "eleve rossz helyen építették", "áthelyezik". "...anyagával megoldják a temetőben lévő szovjet sírok burkolását, felújítását." Szempont még a szükséges térrendezés (parkolás) megoldása, az ott lévő fasor megvédése. ^[5] – ld. még a 4. fotót/adalék.
A megoldást sajnos nehezen tudom elképzelni, szívesen megnézném a temetőbe "áthelyezett", egyben újrahasznosított emlékművet.

---