A nyári kényszerű hortobágyi jelenlétem alatt igyekeztem megismerni töviről hegyire a falut. Ám a nagy meleg hátráltatta ezt az ügyet, így csak alig pár hete sétáltam el a falu keleti végére, mely több mint két kilométer a kollégiumi szobámtól.
Ott találtam egy eddig sehol nem említett emlékművet, a Borsósi zárt kényszermunkatábor emlékére.
Azt tudom, hogy a Hortobágyon 12, a borsósi táborhoz hasonló tábort alakítottak ki, 1952–53-ban. Azt tudtam, hogy több Kopjafát is állítottak a különböző táboroknak, de volt amelyiket fotóztam, és a hírek szerint már nem áll a helyén. 10 ezer emberről van szó, az ő emléküket őrzik ezek az emlékek.

"Az elhurcolások kezdetének 60. évfordulójára különösen megemlékezünk. A 60 Év c. díszkiadványunkban autentikus visszaemlékezések mellett leközöltük a volt táborlakók névsorát. A hortobágyi ökumenikus templomban, márványba vésve is megörökítettük a neveket, mintegy 7600-at." -olvastam a Rubicon cikkét: http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_hortobagyi_kenyszermunkasok_60_eve/
Az egész falat betöltő, több ezer név már a félkész templomban is ott volt, többször fotóztam az évek folyamán, de ha a szentendrei 56-os emlékművet száműzte a szerkesztőség a süllyesztőbe, ezt végképp nem engednék be az oldalra...

Borsósra, ami ma Hortobágy település egy része, mintegy 830 főt telepítettek ki. A fából készült emlékművet 2003-ban, a kitelepítések 50. évfordulójára emelték. Egy erdélyi fafaragó, Sófalvi Sándor volt az alkotója.

---