Takács Győző békéscsabai grafikus és keramikusművész megbízást kapott a Képzőművészeti Lektorátustól az 1981. május 11-én ünnepélyesen átadott szolnoki Gyermek és Ifjúságvédő Intézet nagytermébe, egy fali domborműves kerámia-alkotásra. Az alkotás témáját az intézmény jellege meghatározta. Az általa kidolgozott két pályamunkából, az elfogadott, a Leány, Család elnevezésű művét készítette el. Az alkotás középpontjában a nő szerepe áll a családban. A nagyméretű kompozíció három részre tagolódik. Az első a lányság szépsége, üdesége, középen az anya, a család, a gyerekek, a harmadik részben pedig nő életének fontos részét, a gyermekvárás boldogságát jelenítette meg a művész. Az alkotásban számos motívum fedezhető fel, mely a népművészetre utal, egyben jelzi a művész kötődését a folklórhoz.

A körülbelül 3 x 7 méter nagyságú falfelületet teljes mértékben beborító, monumentális dombormű három hónap alatt készült el a hódmezővásárhelyi majolikagyárban, ahol a művész tervezőként dolgozott. A kerámia elemek felrakása a falra, két hetet vett igénybe.

Az alkotás felavatására 1984. tavaszán került sor. Az avatási ünnepségről szóló újságcikkből megtudhatjuk, hogy az ünnepségen az intézmény igazgatójának beszéde után, a szolnoki Tiszaparti Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola énekkara adott hangversenyt, melyet a békéscsabai Balassi táncegyüttes hangulatos műsora követett.

---