Kis szünet után térek vissza egyik kedvenc helyszínemhez. Rég időztem már itt, a Kerepesi úti lakótelep kapudomborművei környékén. Ez egy speciális helyszín, ahol az alkalmazott sajátos beépítési koncepció következtében az udvari épületrész, ezzel az itt elhelyezett domborművek a kezdetekkor szabadon megközelíthetők voltak. Ám a lakók, ill. akkor már tulajdonosok – önvédelemből – úgy döntöttek, kerítés kerül az épület "nyitott" oldalára. Így a köztér "közösségi" térré alakult. A kíváncsiskodót így nem szeretik igazán, de van más megoldás.
A kapun keresztül mentem be, legális, praktikus megoldás... átlátható :) Engedélyt kaptam a fotózásra, bár rövidre szabott idővel, amit jól kellett használni. Örömömre itt sűrűbben helyezték el a díszítéseket – habár "csak" az udvar két párhuzamos oldalát "tisztelték meg".
Eredetileg a közös képviselőt kerestem, de a mai napig nem sikerült megtudni elérhetőségét. Azt viszont megtudtam, a sarok-lakásban az ő édesanyja lakik... de az nem derült ki, mennyire méltányolja, hogy a lakásához is bejutást biztosító kapu felett egy igen egyedi dombormű található.
Az alkotás. bal oldalára a mozgékonyság, lendület jellemző, a jobb oldal inkább statikus, bár ott is érződik a r i t m u s ! Balról két hölgy összekapaszkodva ropja a táncot, öltözékük feltűnően takarékos. Nyitottan vállalják adottságaikat. Forognak, topognak, hajuk is reppen a forgásban. A másik oldal egyetlen szereplője egy elég "kigyúrt" fickó, hangszerét pengetve követi az asszonyok mozgását. Ő viszont szemérmesen felszerelkezett egy ágyékkötőnél alig nagyobb lepellel.