Rég jártam itt :)
Mármint ennél a kedves témánál, a Kerepesi úti lakótelep kapudomborművei környékén. Ez a helyszín az, ahol az alkalmazott sajátos beépítési koncepció következtében az udvari épületrész, ezzel az itt elhelyezett domborművek a kezdetekkor szabadon megközelíthetők voltak. Ám a lakók, akkor már tulajdonosok döntése alapján kerítés került az épület "nyitott" oldalára, vagyis a köztér ezzel "közösségi" térré alakult. A kíváncsiskodót pedig nem szeretik igazán, de ezt nem közvetlenül tapasztaltam.
Én a kapun keresztül mentem be, mert ez tiszta és praktikus. Engedélyt kaptam a fotózásra, így éltem a megszabott rövid idővel. Meglepetésemre (és örömömre) itt sűrűbbek a díszítések – akkor is, ha "csak" az udvar két párhuzamos oldalát "tisztelték meg".
Ez a dombormű igencsak megtréfált. Nagyon kellett igyekezni, nem mélyedtem el a témák elemzésében. Az állat-ábrázolások gyakoriak erre, tisztán láttam, hogy két gyönyörű aganccsal rendelkező szarvasbika vívja élet-halál harcát párja megszerzéséért, aki a jelenetben így erősen szerepet játszik, de még sincs jelen, ill. valahol a háttérben.
Hazaérve, a fotókat rendezgetve láttam meg, hogy szó sincs viaskodásról, még az sem biztos, hogy szarvasokat látok, az agancsok illúzióját a háttérben látható faágak megformálása adta. Nem tudok elszakadni a gyanútól, ez az alkotó szándékos "húzása" volt a nézők megtévesztésére.
Ezek után gyanakodva és hosszan elemeztem, kiket-miket is látok. Megingott a hitem az állatismeretemben. Leginkább őzeknek nézném, de Bolgár Judit ilyen témájú, a közelben is látható domborműve nálam stoppolja ezt a lehetőséget.
Követve a számba vehető fajokat, oda jutottam, hogy a biztos definíció a patások. Maradok ingadozva a kettő között.
A két állat szép, a jelenet kedves. Az is lehet, mégis folyik egy kis udvarlás, bár akkor legalább egyiküknek illene némi – kisebb-nagyobb szarvat viselnie. Ez a szál is nyitott, de nem hagy nyugodni.

---