Az itt álló házzal kapcsolatos első nyom 1866. decemberéből származik: Nagy Ferenc lakatosmester ekkor egy földszíntes lakóházat és műhelyt terveztet az akkor még üresen álló telek hátsó frontjára. Négy évvel később azután az utcafronot is beépítteti Hild Károly építésszel - felépül egy egyszerű földszíntes lakóház, amihez 1872-ben átkötő szárnyat húz fel a hátsó lakrészhez. Hat év alatt tehát teljesen körbeépíti a Mária utcai telkét.

Ezután boldogan éldegélhettek itt hites társával, Mikula Terézzel, egészen 1883-ig, amikor is talán megérezhette, hogy nincs már sok hátra földi életéből, hiszen végrendeletet írt. Ebben, gyermeke nem lévén, a tulajdonát képező házat testvérének fiára hagyta. Azzal a kitétellel, hogy az ingatlan majd csak felesége halála után szállhat rá, addig pedig annak minden jövedelme a nőjét illeti meg. Aki viszont ekkor már nem Mikula Teréz volt, hanem egy bizonyos Kecskeméthy Viktória, aki a végrendelet megírása után alig egy évvel bizony meg is örökölte elhunyt férje után a házikót.
Újabb egy év elteltével kerül át az ő nevére az ingatlan. Ekkora valósznűleg új udvarlója lehetett, ugyanis 1886-ben már Kerzisnik Jakabné néven bőviti három emeletessé az addigi kis épületet. És itt gyorsan választ is kapunk a homlokzatot díszítő két szobor eredetére: újdonsült férje, Kerzisnik Jakab ugyanis szobrász volt, tehát a jobb oldali, egy apró mellszoborra támaszkodó nőalak a szobrászat, míg a vele szemben álló és festőpalettát tartó párja a festészet allegóriájaként került fel a házra.
A képzőművész feleség egyébként hosszú évtizedekig, egészen az 1920-ban bekötkezett haláláig birtokolta az egyszerű küllemű, de a szobrok miatt mégis bájos lakóházat.

Az évtizedeken át romos és lepusztult állapotban lévő épület 2019 végén újult meg - ekkor hozták rendbe az első emelet ütött-kopott szobrait is. Így szerencsére mindketten ismét régi fényükben ragyognak!

---