Az EMKE kávéház 1894-ben nyitotta meg kapuit az 1884-ben Jahn József tervei alapján épült háromemeletes bérház földszintjén. A kávéház a nevét az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületről kapta. 1945-ben a kávéház sajnos teljesen kiégett, de pár hónap múlva már újra kinyitott. Az 1956-os forradalomban az épületet súlyos károkat szenvedett, sajnos a kávéház is teljesen elpusztult. Ezután öt éven át tartó felújítás kezdődött Azbej Sándor és Jakab Zoltán építészek tervei alapján, amitől teljesen modern, a hatvanas évek stílusának megfelelő belső teret kapott, és 1961-ben újra megnyitotta kapuit. Az épületben a rendszerváltás után egy ideig sörbár üzemelt, jelenleg pedig bankfiókok találhatók a legendás EMKE kávéház helyén.

A kávéház 1961-es felújításakor helyezték el díszítésként Kiss Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész több alkotását. Ebből az egyik a pillérburkolatot díszítő terrakotta kompozíció, amin a négy évszakot stilizáló női alakok voltak láthatóak.

"....A sárga alapon a pillér egész felületét beborító vonalrajz érdekessé, változatossá, sőt díszessé teszi a pilléreket, pedig lényegében egyetlen motívumnak, egy kis stilizált állat alaknak az ismétlése. Az épület tervezői a kávéházi résznél úgy próbálták ezt a nehéz kérdést megoldani, hogy a télikert pirogránit falburkolatához hasonló terrakotta burkolattal vonták be a pilléreket, s zömökségük eltüntetésére függőleges irányú vájatokkal, díszítésükre a pillértörzsön elszórt figurális ábrázolásokkal látták el. Az összehangolás sikerült. Talán kissé túlságosan is. A terrakotta borítás jóformán egyetlen díszítője az eszpresszónak és a télikertnek egyaránt...." ^[1]

Az alkotás sorsa ismeretlen, feltételezhetően elpusztult.

---