Nemesmedves, az "utolsónak felszabadult magyar község" lakóinak többségét 1946-ban kitelepítették.
A település első felszabadulási emlékművét 1949. május 29-én avatták fel. A kezdeményező: Czinkóczi Pál rendőrtizedes volt, aki 1966-ban így emlékezett vissza az emlékmű építésére:

"— Eperfák álltak ezen a helyen — emlékszik vissza Czinkóczi elvtárs —, Az öreg Tamás szerint nyolc—tíz napig táboroztak alattuk a szovjet híradósok. Én már akkor olvastam valahol, hogy ez volt az utolsó község, amelyik felszabadult. Sokáig foglalkoztatott a gondolat, hogyan kellene ezt a történelmi eseményt megörökíteni,
A gondolatot tett követte. Egy nagy rajzlapon bontakoztak ki először az emlékmű körvonalai. S amikor a tervrajzot bemutatta a községi elöljáróságnak, osztatlan öröm és egyetértés fogadta. Gyűjtést indítottak, amelybe mindenki bekapcsolódott.
— Lassanként minden anyagot megszereztünk. Téglához az összedőlt házakból jutottunk. Csak cementre kellett pénz. A kaszagyáriak segítettek. Mikor megtudták, mit akarunk, jöttek és tudakolták, mit is csinálhatnak. mit segíthetnek. A kaszagyári dolgozók készítették a zászlótartó vasakat, s az emlékművet körülvevő védőláncot. A Vasszentmihályhoz közeli fatelepen a tartóoszlopokat. A zászlókat a selyemgyárban szőtték. ...
...
A munkáskezek találkoztak!
A munkáskezek összefogtak!"
.....
Nagyobbat, magasabbat szerettünk volna —......... —, hogy a határon túlról is lássák. Kicsi volt azonban akkor az erő, de igaz és őszinte ^[1]
Az oszlop négy oldalán, négy évszám volt olvasható: 1514, 1848, 1919. 1919.

Czinkóczi 1948 októberétől 1950 szeptemberéig teljesített szolgálatot Nemesmedvesen.

Az 1949-ben állított régi felszabadulási emlékművet 1970-ben, az új emlékmű építésekor lebontották.

---