Egy gimnázium, ahová önhibámon kívül jutottam be az őrizetlen porta mellett. A tanári, vagy igazgatói szobáig nem jutottam el, mert fotózni kezdtem. Ambivalens érzés volt, jobb szeretem legálisan.
A környezet azonban ellenállhatatlan volt, több emléktábla (sajnos jórészt "sima") és ez a mellszobor sorakozott a fal mentén. Mindez már három éve történt, de sajnos, azóta is hiába keresem a büszt alkotóját, most útjára küldöm.
Nagy múltú iskola, története az 1800-as évekre nyúlik vissza, 1855. január 13-án történt ünnepélyes megnyitása. ^[1]
A névadó (nevét az iskola 1921-ben vette fel ^[2]), Eötvös József (1813– 1871) mellszobrát a folyosó rövidebb szárán helyezték el, szemben a lépcsővel. Két oldalt egy-egy márványtábla hangsúlyozza az ábrázolt személyiség fontosságát: balról egy tőle származó idézet, jobbról rövid életrajza olvasható.
Az idézet: „Minden tudás csak akkor bír való beccsel, ha cselekvésre képesebbekké tesz”. Ez lehet az iskola jelmondata, míg pl. az MTA egykori elnöke születésének kétszázadik évfordulója alkalmából rá emlékező közgyűlése is ezt választotta. ^[3]

Báró vásárosnaményi Eötvös József Károly Bertalan Adalbertet, a jogászt, írót, a Batthyány-kormány, majd az Andrássy-kormány vallás- és közoktatásügyi miniszterét, az MTA elnökét (Eötvös Ignác politikus fiát, Eötvös Loránd fizikus apját) az iskola honlapján a róla, ill. tőle származó gondolatokkal mutatja be a gimnázium. ^[3] Megfontolandó hagyaték.
Innen róla: "Ő volt a korabeli magyarországi liberalizmus egyik legkövetkezetesebb gondolkodója. Az eszmét ért kritikákat is figyelembe véve jutott arra a következtetésre, hogy a liberalizmus eszményei alapvetően fontosak és érvényesek, s csak ezek alapján fejlődhet tovább az európai civilizáció...."
Ugyaninnen tőle még: „Egész életphilozophiánk legfeljebb annyit ér, mint tengerabroszaink, melyek szerint nyugodt időben kikerülhetjük a zátonyokat, de melyeket, ha a hajót vész ragadta el nem használhatunk. Az emberek legnagyobb része nem a kellő ismeret, de a kellő erő hiánya miatt válik szerencsétlenné. S nevelésünk legnagyobb hibája, hogy erről megfeledkezve, csak az észbeli tehetségek fejlesztésén fárad s az akarat megszilárdításával nem foglalkozik.”

---