Karl Julius Schröer irodalomtörténész, író, költő és néprajzkutató 1825-ben Pozsonyban született. A lipcsei és a berlini egyetemeken tanult. Hazatérése után Pozsonyban publikálta első verseit. 1849-ben júniusában Haynau titkára volt, 1849 decemberétől a pesti egyetemen tanított. 1852-től a pozsonyi főreáliskola tanára, közben Nyugat-Magyarország néprajzát is kutatja. 1861-ben Bécsbe költözött, ahol az evangélikus iskolák igazgatójává nevezték ki. 1878-ban az ő kezdeményezésére alakult meg a bécsi Goethe Egyesület. Élete utolsó két évtizedében Goethe kutatása és műveinek kiadása kötötte le a figyelmét. ^[1] A síremlék domborműve is Goethe kötetekkel asztalán örökíti meg. 1900-ban halt meg.
A síremlék domborművét fia, Rudolf Schröer készítette.
Karl Julius Schröernek és feleségének, Kohányi Herminának öt közös gyermeke született, az 1864-ben született Rudolf volt közöttük a harmadik. Rudolf 1881 és 1884 között a bécsi Művészeti Akadémia hallgatója volt, majd Edmund von Hofmann magántanítványa lett. Főként portrészobrokat készített. A szobrászat mellett a borászat is érdekelte. társszerkesztője volt az Allgemeinen Wein-Zeitung c. borászati lapnak. Összefoglaló művet írt az Osztrák - magyar monarchia borairól. 1940-ben halt meg. ^[2]

(A síremlék másik reliefje Robert Schröer-t /1886 - 1888! Rudolf Schröer testvérét ábrázolja.)

---