A Szent István-székesegyház helyén, Fehérvár legmagasabb pontján^[1] egykor a város legősibb szentélye, Géza fejedelem négykaréjos kápolnája állt.^[2][3] Később gótikus plébániatemplom épült e szent helyen, melynek építését III. Béla király édesanyja, Eufrozina királyné kezdte meg^[4] (eme épület emlékét máig őrzik a bazilikába stílusosan beépített gótikus ablakrészek). 1235-ben rendhagyóan itt koronázták királlyá IV. Bélát - eztán pedig szokássá vált, hogy a Nagyboldogasszony-bazilikában koronázott királyok a szertartást követően átvonultak a középkorban Szent Péter és Pál-templomnak nevezett imaházba, és itt ütötték lovaggá vitézeiket.^[4] Az épület a hódoltság korában is fontos szerepet töltött be: Szulejmán szultán dzsámijaként funkcionált.^[3][4] A város felszabadítása után a jezsuiták kezelésébe került, a roskatag templomot ettől kezdve sűrűn javítani kellett. 1743-ban a déli torony ledőlt, ezt a jezsuita (ma már ciszterci) templomot is tervező Paul Hatzinger építette újjá.^[3] A ma is meglévő barokk épület ezt követően, 1758 és 1768 között épült fel a régi templom falainak részleges felhasználásával, Martin Grabner vezetésével. Az építőmester 1763-ban bekövetkezett halála után Johann Schattner folytatta az építkezést, majd Grabner fia, Johann Michael fejezte be.^[2][3] 1768-ban készültek a gyönyörű szép barokk mennyezetképek, melyek Johann Ignaz Cimbal alkotásai - a bécsi festő egyébként a freskók mellett négy mellékoltárképet is készített.^[1][2][3] Az új épület kőfaragómunkáit - mint például a kapu felett látható rokokóba hajló barokk keretes kőcímer - Johann Michael Hondler^[3] és Johann Weigel^[2][3] végezte 1770-ben, a homlokzati kőszobrokat - melyek Szent Lászlót, Szent Istvánt, illetve Szent Imrét ábrázolják - Huber János Pál készítette 1773-ban.^[5] Néhány évvel később elkészült a gyönyörű szentély is, mely pedig Franz Anton Hillebrandt udvari főépítész kiváló munkája.^[1][2][3] Az 1774-ben felszentelt, immár hatalmas barokk templomot végül 1777-ben a Mária Terézia által megalapított székesfehérvári püspökség tette székesegyházzá.^[2]

Néhány éve még nagy volt a baj: 2014-re válságossá vált a bazilika épületének állapota, ám szerencsére a tetőszerkezet hibáját még időben észrevették, így a mennyezet megmenekült az összeomlástól.^[6] 2015-ben megkezdték a felújítást, és 2016. szeptember 3-án át is adták a megújult homlokzatú székesegyházat^[7], a restauráció azonban nem ért véget: az ünnepség után nem sokkal állványokat építettek a templom belsejében^[8] - ott a munka azóta is zajlik - 2017-ben pedig Osgyáni Vilmos restaurátor készített másolatokat Szent István és Szent Imre szobrairól - az új figurák 2018. június 28-án kerültek a homlokzatra (az eredeti Szent Lászlót már 1967-ben lecserélték, az ugyanis súlyosan megsérült a II. világháborúban^[2]).

István király és Imre herceg régi szobrait az elpusztult Nagyboldogasszony-bazilika helyén álló Püspöki Palota kertjében állították fel, újraszentelésükre 2018. augusztus 10-én került sor. "A folyamatos gondos karbantartás még hosszú ideig garantálhatja az eredeti barokk kori műalkotások megmaradását."^[9]

---