Égbe nyúló ciprusok szegélyezik a temetőt, ahol több, mint 17 ezer katona földi maradványai nyugszanak.
Legtöbben a doberdói, és Gorizia környéki harcok áldozatai.

Mégha többségük esetében helytelen magyarsággal is, de a sírokon olvashatók a nevek.
A sugárút közepén emlékmű áll, mészkövekből rakott, betonnal erősített gúla közepén magas vaskereszt áll.
A talapzaton, márványlapon olasz nyelvű felirat hirdeti, akárcsak a temető bejáratánál, hogy osztrák-magyar katonák nyugszanak itt. 670 katonát említ a tábla, de a temető hátuljánál található tömegsírokban eltemetettekkel együtt más források szerint tizenhétezer ember nyugvóhelye. (4000 azonosított, 13 000 ismeretlen katona…)

„…Én Istenem, hol fogok én meghalni
Hol fog az én piros vérem kifolyni
Olaszország közepében lesz a sírom
Édesanyám arra kérem ne sírjon.”

felvidéki változata:

„Édesanyám ne sirasson engemet ,
Ellenséges golyó engem nem érhet ,
Mert az Isten maga vigyáz a honvédre ,
Drága annak a földre hulló vére .

Édesanyám ha fel akarsz keresni,
Olaszország határába gyere ki.
Megtalálod síromat egy szikla alatt,
Édes anyám ott sirasd ki magadat.”
(I. világháborús katonanóta)

---