Az Árpád-kori falut írásos emlék, a mai nevén (Wallern) a XV. században említi először, mint Fraknó-várához tartozó települést.
Egykor kettős várfal védte, melynek maradványai ma is láthatók.
A település honlapja az építészeti emlékek között a templomon kívül mindössze a Mária-oszlopot, egy Szentháromság-oszlopot és az Óratornyot említi. ^[1]

A Mária-oszlopon, az Óratorony fülkeszobrán (Immaculata), kívül is szerepelnek már vallai emlékek a műlapok között.

A Szentháromság-oszlop négyzet alapú talapzaton áll. Mindegyik oldala feliratos. Itt olvasható az állítás pontos dátuma is: „17 / MÁI ANNO / 1702”
A talapzat felett díszítetlen, élszedett oszlopon áll a Szentháromság.
A Szentháromság szoborcsoportja itt is az úgynevezett „Kegyelem széke” ábrázolásmódban jelenik meg, amely rendkívül elterjedt a várvidéki Szentháromság-oszlopokon.

A Magyar Katolikus Lexikon így ír a „kegyelem székéről”: „kegyelem trónusa (ném. Gnadenstuhl): a Szentháromságot megjelenítő ábrázolás. (…) A 15. századtól két típusa van: az Atyaisten a kereszten tartja a halott Krisztust, vagy csak Krisztust tartja, s kettőjük között lebeg a Szentlélek galambja. (…) A trónoló Atyaisten ölében a keresztjével megjelenített Gyermek Jézus is ülhet. Ennek előképe lehet a bizánci típus, mely a trónoló Atyaistent ölében a kis méretű, de felnőtt Megváltóval mutatta.” ^[2]

A vallai szobron az Atyaisten a kereszten tartja a halott Krisztust, lábuk alatt kiterjesztett szárnyú galamb képében látjuk a Szentháromság harmadik személyét, a Szentlelket.

---