Nem sokat sikerült megállapítani erről az épületről. De nekem tetszett, így adtam esélyt. Érdekes a homlokzaton kiugró loggia-sor (ennek burkoló anyagát nem tudtam azonosítani) igazán egyedivé teszi, a két oldalt, babérágak között látható egy-egy portré-dombormű viszont egy kor szellemét látszik tükrözni.

A homlokzaton látható vésett szám alapján biztosnak tűnik az építés évszáma, de sajnos Déry Attila, a kerület épületeit dokumentáló topográfiájának ^[2] adata eltér, így mégis kérdőjelet kapott.
Annyi tudható, hogy az épület, a kerület főutcájának egy korhű építménye, ami már nem a Stáczió utcanévvel azonosított főutcában épült, mivel Baross Gábor halála után 1892-ben átneveztek a „vasminiszter" után. ^[1]

A kisebb-nagyobb épületdíszek, angyalfejek, egyéb díszek mellett az első emeleti szélső ablakok felett egy-egy jellegzetes férfi-, ill. női fej domborművét helyezték el. A baloldali férfifej bohókás kalapja és figyelemreméltó bajsza és öltözéke alapján nekem ismerősnek tűnik. Egy festő arcképét látom benne, bár névvel nem tudnám azonosítani. A nőalak, ill. portré méltó párja az előbbinek. Tollas kalapja, bodorított hajtincsei és csipkés blúza alapján illik az általam elképzelt, bohém életű festő (általam elképzelt) párja képéhez.

---