A stukkó díszítés az 1600-as évek kezdett divattá válni Magyarországon. Az első stukkátorok Észak-Itáliából, illetve Lugano környékéről (a mai olasz Svájcból) érkeztek hozzánk. Az olasz mesterek között volt olyan, aki Magyarországon telepedett le és alapított családot (pl. Pietro Antonio Conti), de a mesterség "utánpótlásának" nagy részét a későbbiekben is Itália biztosította.
A feltételezések szerint az eperjesi Klobusiczky-ház homlokzati domborműveit is olasz művész készítette valamikor az 1700-as évek közepén.
A Klubusiczky a régi Sáros megyei nemesi családok egyike. A bejárat feletti mezőben az ő címerüket látjuk (kék pajzsban fölfelé álló nyil kifeszített ijjal, a pajzsfőben jobbról csillag, balról félhold). ^[1]
A ház domborműveivel több tanulmány is foglalkozik. Legutóbb Lenka Ďurčeková és Peter Megyeši mutatták ki, hogy a reliefek egy jól körülhatárolható ikonográfiai program alapján készültek. ^[2] Az ábrák értelmezéséhez Diego de Saavedra spanyol diplomata és politikatudós 1640-ben megjelent (de 1748-ban Pesten is kiadott) Idea principis christiano-politici (Keresztény politikai alapvetés) című könyve visz közelebb bennünket. A száz szimbólumot tartalmazó műben a szerző a politika és a politizálás jelképrendszerével foglalkozik. A könyvben megtalálhatóak a Klobusiczky-ház medaillonjainak kőnyomatos változatai. (Lásd: adalék képek) Egyértelmű, hogy az épület díszítését tervező és készítő stukkátor kézikönyvként használta Diego de Saavedra munkáját. ^[3]
A homlokzat fontosabb ábrái:
A párkány alatt: - hét medaillonban - játszó, zenélő puttók
Első emeleti ablaksor: Gábriel arkangyal, Angyali üdvözlet
Alsó medaillon-sor: Fide et diffide (bizalom és bizalmatlanság), Klobusiczky-címer, Harmónia, Biztonságban, Fennsőbbséggel, Bátran

---