Az előzmény ismert. Kolodko Mihály, a gerillaszobrász, aki elsősorban miniszobraival vált ismertté Budapesten, az elmúlt év novemberében Usánka című (és formájú), akkor 20. alkotását helyezte el ugyanitt. Természetesen nem kevés gondolkodásra adott okot a Szovjet hősi emlékmű közelségében állított memento, bár nyilvánvalóan az emlékműhöz kapcsolható a téma, a ki nem mondott üzenet.

Hogyan mondható el politika-semlegesen? A szobrot néhány nap múlva a kapcsolt lapon már név szerint említett országgyűlési képviselő baltával leverte és a Dunába dobta. Mivel a Duna nem éppen helyben van, a hirtelen felindulásból elkövetett rongálás kizárható. A nap, amikor ezt tette, a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja. Olvasom most: úgy értékelte, az Usánka "egy diktatórikus rendszer szimbóluma volt". Pártja nyilatkozata szerint "a Szabadság téren egy szovjet megszállási emlékmű is túl sok". Csendben jegyzem meg, ez igaz lehet, bár egyik nem tűnik azonosnak a másikkal – amennyire átláthatom, nem is azonos eszmerendszer mellett létesítették.
Kolodko Mihály véleménye, további információk a kapcsolt lapon, Mirror tolmácsolásában.

A friss hír: a magyar származású szobrász "visszavágott", méghozzá tőle várható módon. A megsemmisített szobor helyére ezt a baltát, ún. reakciószobrot helyezett el. A most megformált miniszobor egy balta (v. "a" balta), ami egy formás díszpárnán kapott helyet, ugyanúgy, mint elődje, a megsemmisített Usánka.
Én pedig a reggeli órákban, napirendem sűrítése árán "belefutottam".