Az elsődleges cél a Lenin-mozaik, pontosabban ún. fotómozaik megkeresése volt. Felkutatásának hosszú története van, ami a kapcsolt műlapon részleteiben olvasható. Valljuk be, büszke voltam a "leletre", Erdély Miklós technikája, maga az alkotás is – "tematikailag a legextrább darab" Erdély művészetében – kuriózum.
A fotózást követően halkan megkérdeztem, van-e még valami, ami a korábbi bemutatkozást figyelembe véve (Köztérkép, képzőművészeti alkotások gyűjtése és bemutatása) érdekes lehet. Nem tudják, de ami van, szívesen megmutatják... És megállíthatatlanul kipakolták a raktár egy részét. Kis kiállítás jött létre a belső helyiségben, változatos anyaggal.
A probléma csak annyi, semmi információ nem állt rendelkezésre a birtokukban lévő anyagról. Még nagyobb gond, hogy azóta sem sikerült semmit kibogozni.
Itt a kiindulást a büszt hátsó részén található leltári címke adhatta volna, mivel ezen látható, egykor a Franklin Nyomdában vették nyilvántartásba. Találat azonban nincs. Persze valamikor, egy letűnt korban, mindenhol (gyárban, üzemben, közösségi helyeken, stb.) kellett lennie olyan műalkotásnak (kicsiben-nagyban), ami Lenint ábrázolta. Az itteniek pedig néhányhoz hozzájutottak. Kiindulási helyük Józsefváros, a nyomda is itt volt fellelhető. Az útvonal ismeretlen.
A valamikor elismert, mozgalmat vezető, ideológiát megalapozó történelmi személyiség mellszobra jó képet mutat, szinte megkérdőjelezhetetlen a bronz hatás. A valóságban azonban gipszből készült, vagyis annak nézem. Nehéz lett volna megállapítani, de a bronz-szín itt-ott lekopott, széleken és hajlatokban kiviláglik alóla a valódi anyag.
A megformálás viszont számomra meggyőző, azt sugallja, nem középszerű művész kezéből került ki.
Átnéztem a nálunk látható, többnyire archív képekkel bemutatott, megsemmisült, lebontott, vagy "lappangó" alkotásokat, de nem mondom, hogy sikerült nyomra bukkanni. Hasonló, markáns arcéllel megformált alkotást Kiss Istvánnál láttam, de azonosnak nem mondható – bármennyire is nagy fegyverténynek élném meg.