Otthon voltam.
A palócok között.
Palócországban. Nógrádmegyeren. A palóc falu "lelkében", ahol húszegynéhány éve névadó ünnepséget tartottak.
Az ünnepi beszédek közül egynek részletét olvashatod az alábbi sorokban:
Pál József író, a Palócföld főszerkesztője méltatta Mikszáth emberi, alkotói nagyságát.
"Nincs magyar író, aki olyan meleg szeretettel írt volna a palóc emberről, mint Mikszáth, arról a tájról, amelyből gyökerei eredtek.
Talán ez is az oka, hogy születésének 150. évfordulójára emlékezve, kitörölhetetlenül él tovább a szívünkben, lelkünkben. Hasonló módon gondolkodnak Nógrádmegyerben is, ahol a falu „lelkét”, az iskolát nevezték el a nagy palócról. A korábbi magabiztos, kedélyt sugárzó ábrázolásoktól eltérő, kétségek, belső vívódások gyötörte, az életet megharcoló Mikszáth-arc előtt is hitet téve amellett: az ő népéhez tartoznak." ^{[1] [2]}

A kis kontyolt házak között örökzöldek közé "elbújt" nagy iskola a tanítás csendjével és példás rendjével fogadott. A Radics Mozaik megtekintése okán kopogtam be az épületbe. Az iskola tisztaságát fenntartó asszonyság volt kedves kalauzom. A névadó említése során azonnal felkísért az emeletre, hogy palócként tiszteletet tehessek a "legnagyobb palóc" emlékének, - egy nagy palóc szobrász alkotta - mellszobra előtt.

---