Madonna szobor fotózására indultam Felsőkismartonhegyre, helyette most egy különleges reliefet és szobrot mutathatok be.

A „Burgenland” útikönyv kalauzolt a Kirchengasse 30. sz. házhoz, de ott semmit sem találtam. Talán lebontották volna, vagy elírás történt…
A közelben azonban egy különleges, érdekes „együttesre” lettem figyelmes.
A régi ház (talán az 1600-as évek közepén, az 1700-as évek elején épült…) kapubejárata domborművének felirata Szent Lukácsot említi.
Az evangélisták sorában a harmadik, (Máté, Márk, Lukács, János), jelképe a szárnyas bika. Az viszont nem található, helyette egy szárnyas angyal, és első ránézésre úgy gondoltam talán egy szobrász, akinek glória övezi a fejét?!
Gondolkodóba ejtett…
Mivel a kőfaragók, szobrászok, festők, cizellálók, ötvösök, aranyművesek is védőszentjüknek, patrónusuknak tekintik, feltételeztem, hogy mégiscsak Őt látjuk. Olvastam, hogy „gyakran ábrázolták írás vagy festés közben…” ^[1], így jobban szemügyre véve az erősen sérült reliefet kezdtem felfedezni a festőt, aki ülve a vászon előtt fest. (… talán éppen Szűz Máriát a gyermek Jézussal. - A dombormű egy része teljesen hiányzik.)

A reliefre helyezett nagyobb méretű szobor esetében pedig először Szent Rókust véltem látni, hiszen ruháját felhúzva, sebhelyes lábát mutatja. Ám nem hagyott nyugodni, hogy minden más attribútuma miért hiányzik…? (kutya, zarándokruha, kenyér, bot, tarisznya, kalap, kagyló, …) Ellenben könyvet tart a kezében, amely ugyancsak Szent Lukács egyik jellemzője… .
Szakértő ismerősömet is megkérdeztem… Végül arra az álláspontra jutottam Vele együtt, hogy Ő is Szent Lukács. Orvosként talán ezzel a mozdulattal azt akarja tudatni, hogy Ő az orvosok pártfogója is.

A kismartoni műemlékjegyzéken fotóval is szerepel,^[2] de egy mondat nem sok, annyi sem fogalmazódott meg vele kapcsolatban Kismartonnak ezen a gyönyörű részén, Felsőkismartonhegyen, amely a XVIII. században önálló község volt.

---