Mindig is arra vágytam, hogy olyan épületben nézelődhessek, ami a múlt század fordulójára jellemző eleganciával rendelkezik, minden részletében hordozza a kort, amiben készült.
Sajnos, az a bizonyos "minden részlet" csak nyomokban van jelen a rég figyelmem központjában lévő palota belsejében, legalábbis ebben a részében. Az összképet, az átlényegülés lehetőségét erősen rontja, hogy mindenhol a ruhák kínálására felsorakoztatott tartóelemek, próbababák állnak és... vásárlók mocorognak. Másrészt meg van a sajátos varázsa a patinás múlt és a tükörcsodával felszerelt több emeletes, mai ruházati bolt kontrasztjának.
A helyszín az egykori Pesti Hazai Első Takarékpénztár belső helyisége, aminek fennmaradt külső – és most már belső – értékeit is igyekeztem számba venni. Ez a része az egykori palotának ma áruházként funkcionál. A fenti negatívum ellenére mégiscsak öröm, hogy ennyit is sikerült megőrizni a múlt szépségéből.
Az üvegablakok alkotója a korszak legismertebb üvegművésze, Róth Miksa, máshogy mondva az ablakok az ő műhelyéből kerültek ki.^[1]
Az üvegablakoknak három csoportja van. Az egyikbe tartoznak azok, amik inkább funkcionális szerepet töltenek be, mint amiket a a lépcsőfordulókban láthatunk. Díszítésük visszafogott, egyben nagyobb esélyt adnak a fény bejutásának. Másik csoport /valószínűleg egykor/ az átvezető folyosókat díszítették, amik szépséges virágdíszeket és folyondárokat felfogó tálak díszítenek.
A lécsőcsarnok "igazi" ablakai (lényegében ezekről szól a műlap) mindegyikén gazdag virágfüzérek, díszítések láthatók, de a felső körívben egyedi mitológiai jelenetek festményei jelennek meg. A jelenetek két szereplősek, a résztvevők ruházata korhű. Kezükben különböző tárgyakat tartanak. A háttérszín egységesen vörös.

---