Z. Gács György kétszeres Munkácsy-díjas (1956, 1970) festőművész, iparművész, főiskolai tanár ^{[1] [2]}. Rendkívül sokoldalú volt, foglalkozott festészettel, grafikával, épületdíszítéssel, üvegfestészettel, szobrászattal. Nevéhez fűződik továbbá az üvegtervező művészet hazai elindítása: megszervezte a középszintű üvegtervező oktatást, majd a felsőfokú üvegtervezést is. Művészetében az 1960-as évek végéig a festészet, a grafika volt a meghatározó.

A berhidai általános iskola 1960-61-ben épült Köteles József, a Középülettervező Vállalat mérnökének tervei alapján. 1962-ben adták át a tanulóközönségnek ^[3]. Egy különleges alkotást rejtenek a régi iskola falai, mely a mai napig látható a földszinti folyosón, az emeletre vezető lépcsők külső oldalfalán.

"Festmény vagy márvány

Kissé nyirkos a levegő, a fűtés még nem működik. Z. Gács György festőművész, az Iparművészeti Főiskola főtanszékvezető tanára fogad. A tágas előtér lépcsőház felőli részén érdekes képzőművészeti alkotással gazdagította az új iskolát. A beruházók megrendelésére egy nagy építőelemen vonzó, mozgalmas képet alakított ki. Nyolc általános iskolás fiú és leány színes alakja tárul elénk. Szinte él mindegyik figura, üdék, bájosak, vidámak — akárcsak a társadalmi munkára vonuló pufók hetedikesek. Közelebb megyek a képhez. Kezem végigcsúszik a falfelületen: egészen sima, akár a márvány. Most oldalról vizsgálom a festményt: az alap és rajta a sok figura: csillog, fénylik. Kérdőn nézek a festőművészre: mi ez?

— Amikor megtudtam, hogy 12 négyzetméter nagyságú térelem áll rendelkezésemre, elhatároztam, hogy egy régen alkalmazott, de elfelejtett eljárást valósítok meg. Régebben dekorációs célra alkalmazták, de figurális megoldások nélkül, a stukkó lusztró díszítést. Anyaga: cementes vakolat, gipsz és időálló nemes festék.

Megtudtuk, hogy az eljárás és a recept nem titok, és hogy mégsem alkalmazzák, annak az a magyarázata, hogy a kivitelezéshez a művészi odaadáson kívül, nagy türelem, sok fizikai munka is szükséges. Z. Gács György festőművész két teljes hónapon át dolgozott művén, két munkatársával, akik a fizikai munka elvégzésében voltak segítségére. A nehéz, fárasztó és hosszadalmas munkával és műgonddal kialakított kép valóban az iskola dísze, amely a berhidai lakosság szívét máris éppúgy megnyerte, mint ahogyan korábban a szakértők is elismeréssel nyilatkoztak róla. Tükörsima felületére nem tapad rá a por, a közismert Veszprém megyei kénes levegő nem teszi tönkre az üde színeket. Még egy érdekesség: a kép és nyolc figurája kapcsolódik az élethez, a politechnikai oktatáshoz. A hat nagyobb diák és diáklány a maga készítette repülőgépmodellel foglalatoskodik, a két kisebb alsó osztályos közül az egyik léggömböt enged a levegőbe, a másik pedig fehér pillangót tart parányi tenyerén." - olvasható az alkotással kapcsolatos részletes leírás a - szinte napra pontosan 58 évvel ezelőtt megjelent - Magyar Nemzet 1962. január 31-i számában. ^[4]

Az alkotás mintha tegnap készült volna, nem is látszik meg rajta a majd 60 éves életkor. A cikk írója nem állít valótlanságot, tapintása során mintha márvány lenne a kezünk alatt. Tükörsima, pormentes felület; továbbra is pompázó színekben láthatóak az ifjak és repülők. A jobb felső sarokban a művész szignója: "Z. GÁCS". Szintén igaz: csillog és fénylik, ami a neonvilágítással párosítva sajnos megnehezítette a fotózást.

Érdekes, hogy a művész interneten fellelhető bibliográfiáiban (mellékelt források is tartalmazzák) 1966-as évszám szerepel, de ezt az évszámot fenti újságcikk cáfolja.

Hálás köszönetem Fornai Marietta intézményvezetőnek a fotózás engedélyezéséért és az iskola munkatársának, aki a kora esti órákban még a helyszínen a rendelkezésemre állt.

---