A Porta Garibaldi (korábban Porta Comasina) egy neoklasszikus diadalív jellegű városkapu  a kozmopolita, elegáns, nyüzsgő város északi részén,  Milánó hat fő kapuinak az egyike. 
A Porta Comasinát akkor építették, mikor a milánói városfalakat védelmi rendszerből fákkal övezett utakká alakították át. A városvezetés a városkapuk általános újjáépítése során a XVI. századi spanyol kapu lebontását, illetve az új Porta Comasina tervezését eredetileg Luigi Cagnolára bízta, majd az osztrák uralom alatt a magas költségek miatt visszavonták a napóleoni idők e kedvelt építészétől a megbízást. Ugyanakkor kötelezték az üzlettulajdonosokat a kapu építésének finanszírozására, melyet Giacomo Moraglia, az előző megbízott diadalívének mintájára, 1826-tól 1828-ig épített annak emlékére, hogy I. Ferenc, az általa építtetett új Stelvio-hágón át Como felől érkezve, második alkalommal látogatott el a városba 1825-ben. ^[8] Az eseményt Benedetto Cacciatori is megörökítette a Porta Sempione egyik domborművén. ^[5]
A Porta Comasinát I. Ferenc osztrák császár, magyar királynak dedikált ajánlással látták el:
"A Francesco I / Pio Ottimo Massimo / I negozianti milanesi eressero" ^[1]
A “Cinque Giornate” napjaiban a Porta Tosa (ma Porta Vittoria) ^[6] után ez volt a második városkapu, melyet meghódítottak a felkelők (1848. március 22.).
Itt lépett be a városba 1859-ben a Comóból érkező, a Szárd–francia–osztrák háború
varesei és san fermói csatájában győztes Giuseppe Garibaldi tábornok. Egy évvel később (1860) a kaput  róla nevezték el. Az I. Ferencnek szentelt epigráfot eltávolították, helyére a máig létező felírat került:
"Qui sull'orme del nome nemico / Il ferro dell'italica gioventù / incise le vittorie comensi / MDCCCLIX"
Az archív fotó tanúsága szerint ez a felírat eredetileg a kapu város felé néző homlokzata felett volt, ma a Corso Como felőli oldalon van.
A csaták helyszínét a párkányzat mindkét oldalán egy-egy Varese, és S. Fermo felíratok örökítik meg.
A diadalív középső átjárója mellett két nyitott gyalogos átkelő van. Az attika oldalán Giambattista Perabò allegorikus szobrai Lombardia négy fő folyóját jelképezik (Po, Adda, Ticino, Olona). A falakat frízek lágyítják. A zárókövek büsztjei Milánót és a Lombard-Velencei Királyságot látszanak megszemélyesíteni. ^[7]
A vámházak falát különböző emblémák disztik; ezek egyike Lombardia vaskoronáját ábrázolja. Ezzel koronázták meg I. Ferdinánd (V. Ferdinánd néven magyar király) császárt a Lombard–Velencei Királyság királyává.  A két bőségszaru a jólét szimbóluma.

---