Az interneten keresgélve találtam a fotót. Magas kút tetején fiatal fiú áll...kihagyhatatlan "ajánlat". A szokásos kis bosszúság: nem keveset, bár nem rendszeresen jártam arra, de mit sem tudtam a szoborról, nem is sejtettem. Pedig, ha iskola, abban lehet valami. Többnyire siettem is, kihagytam... eddig.
Most viszont nekiindultam, pedig nem sok biztató jel utalt arra, hogy azonosítható is az alkotás. Szerencsére példaértékű az iskola honlapján történetének bemutatása.
Talán nem véletlen, az intézmény jelentős múltra tekinthet vissza. 1871-ben alapították, mint ahogy ebben az évben készült el épületük is. Akkor Pest második reáliskolája volt, de a városrészek összevonása után fővárosi viszonylatban is a harmadik. Néhány év múlva főreáliskola lett, fenntartója a főváros törvényhatósága volt. ^[1] És akkor ugrás az időben!
1938 májusában helyezték el a belső udvar díszkútját talapzatként használva a „Pásztorfiú”című szobrot, ami Horváth Géza alkotása. ^[2]
Nagy segítség volt ez a bejegyzés, hiszen a szignót megtaláltam ugyan, de gondban voltam a magas vörösmárvány kút tetején lezser testtartásban álldogáló fiúval... vagy lánnyal? Megzavart néhány részlet, főleg kalapja, ill. azon a kitűzött kis virág... arca is kicsit talán finomnak mondható.
A lábához simuló bronz szőrcsomót leginkább kutyának gondoltam, de pofája kivehetetlen, méretéből következtetve akár bárány is lehet. Persze, a fiúhoz való viszonya, a hűséges odabújás átmeneti megingássá tette ezt a gondolatot.
A cím viszont ajándékként hullott az ölembe. Akkor minden stimmel. A pásztorfiú botjára támaszkodva figyeli a nyájat, lábánál hűséges kutyája. Pofázmánya "rendeltetésszerűen" nem vehető ki, mivel valószínűleg egy pumi – amúgy bevetésre készen. A ruházat, a buggyos ujj és főleg a hátulról, ill. jobbról jól kivehető, szolgálaton kívüli szűr úgy gazdája, mint a "munkakör" tartozéka. És persze, hogy illik a hetyke kalaphoz a virág, talán nem is rég szakította le a mezőn járva.

---