A szobrot 2019. július 16-i nagyvejkei látogatásom alkalmával fedeztem fel.
Talapzatán látható stilizált évszám alapján a szobrot 1794-ben állították, a település római katolikus templomának 1776-os megépítését követően. Ezt Imre Mária is megerősíti. ^[1]
Egy 1988-as BM kiadványban ^[2] az olvasható, hogy a szobrot "az 1846. évi tűzvész emlékének megőrzésére" állították, viszont hivatkozás (az információ forrásának megadása) a kiadványban nem szerepel. A szerzőkkel (Dr. Váry Lászlóné és Minárovics János) már nem áll módunkban beszélni, a budapesti Tűzoltó Múzeum könyvtárában pedig erről az állítólagos 1846-os nagyvejkei tűzvészről nem találtak feljegyzést. Így az említett 1846-os évszám az eredeti szobor keletkezése szempontjából nem tekinthető hitelesnek. ^[3] Elképzelhető, hogy egy akkori tűzeset után az akkor 52 éves szobrot renoválták vagy felújították, de erre sem találtam utalást.
A talapzatba vésett feliratokból derül ki, hogy a szobrot a Bohli család tagjai két alkalommal renováltatták:
- 1897-ben Bohli József és Éva
- 1931-ben Bohli Valentin és neje
A szobrot 1997-ben, a németek faluba településének 250. évfordulója alkalmával is felújították. ^[4]
A szobor jó állapotban van, eredeti alkotója ismeretlen.

Szent Flórián keresztény vértanú, a tűzoltók védőszentje. A 3. század második felében élt, légiósként lépett be a római hadseregbe, majd a Caecia erőd parancsnoka lett. "A legenda szerint az erődben hatalmas tűzvész pusztított, amit Flórián - szinte kilátástalan helyzetből - megfékezett. Katonái, kiket a legszörnyűbb tűzhaláltól mentett meg, Flórián emberfeletti, isteni erejének tulajdonították a tűzvész elmúltát s hírét szájról szájra adva, született meg a Flórián-legenda."
"A tűzoltók számára Flórián a tűzoltó munka lényegét testesíti meg: az állhatatosságot, becsületet, embertársaik megsegítését." ^[5]

---